• Nagy Boldizsár

Véres viktoriánus regény, kőkemény csajhőssel, Philip Pullmantól: Yes, please!


A könyvekből sorozatot készített a BBC

Sally Lockhart soha nem járt iskolába. Nevelőapja viszont, aki egy értékes rubinért vásárolta meg, kitanította mindenre, amire egy modern nőnek szüksége lehet az életben: katonai taktikára, könyvelésre, tőzsdézésre, lovaglásra és fegyverforgatásra. A 19. századi Londonban a stramm csajnak szüksége is lesz minderre: tizenévesen már kipróbálja az ópiumot, késelő gengszterek után nyomozva beépül az alvilágba és bizony gyilkol is, hol kényszerűségből, hol véletlenül. Véres kis karriertörténet az övé: mindössze azt szeretné tenni, amihez ért (pénzügyi tanácsadó irodát vezet), mégis minden egyes kötetben belebonyolódik valami életveszélyes balhéba. Íme Nancy Drew viktoriánus felmenője – és a BBC már el is készített két részt a sorozatból.

A négyrészes széria jóval Az Úr Sötét Anyagai sikertrilógia előtt született: az első része még 1985-ben jelent meg. A Pullmant érdeklő témák azonban már itt is hasonlóak: szocialista és pedagógiai elhivatottságtól fűtött posztkoloniális kritika, a hatalom megkérdőjelezésének hangsúlyozása és az elnyomottak (alsóbb osztályok, lenézett rasszok, nők, stb) melletti kiállás, az ő hőssé emelésük. Minden megvan tehát már itt is, ami Pullmant olyan népszerűvé tette az utóbbi időben olvasók és kritikusok körében is. És bár az Úr-trilógia istengyilkossága és szexuális referenciája is kicsapták némelyeknél a biztosítékot, azért akad pukkadozni való Sally Lockhart körül is. Műfajához híven (Viktória-korabeli történelmi thriller) ömlik a vér és hullanak a fejek rendesen, modern kamaszkönyvhöz méltóan pedig szerepel benne minden olyan téma, ami általában érdekli a fiatalokat: drogfüggőség, bandázás, első szex, gyerekvállalás és a felnőtté, önállóvá válás, mindez szentimentalizmustól mentesen ábrázolva. Pullmant olvasva talán egyesek zavarba esnek és azon kezdenek el gondolkodni, vajon tényleg gyerekeknek valóak-e ezek a könyvek. Tény, hogy itt nem a High School Musical és nem az Édesvölgyi Suli gumicukor életű tinijeiről van szó és ez talán sokaknak nem fog tetszik.

A sorozat brit kiadása

A sorozat második kötete, az Árny északon szeptember közepén jelent meg. Sally és barátai, a bohém fotográfus Frederick, nővére, az amatőr színésznő Rosa, az olcsó bűnügyi füzetekért rajongó Jim és a londoni fotóműhely többi lakója egyszerre két rejtélyes ügybe is belekeverednek. Miközben segítenek egy híres bűvésznek megmenekülni üldözői elől, ki kell deríteniük azt is, mitől ment csődbe egy svéd-angol szupervállalat és hogy mi köze van a grafitnak a tömegpusztítási fegyverekhez. A Lyra-könyvekhez hasonlóan a szálak itt is egy világot fenyegető titkos szervezetig vezetnek el, a végkifejlet azonban itt a viktoriánus realizmushoz hűen sokkal szárazabb és kegyetlenebb lesz. Pullman érezhetően a realista részeknél van elemében leginkább: élvezettel merül el a korabeli technika fejlettségének elemzésében, lenyűgözik a gőztalálmányok és a fényképészet filmmé alakulása. Az érces-macsó lelkesedést azonban igyekszik elnyomni és történetet kerekíteni antikapitalista elméletei köré. Gyengeségei persze a legvonzóbbak: Jimhez hasonlóan Pullman is tájékozottnak tűnik a Filléres Borzalmakhoz hasonló szórakoztató kis semmiségek világában. Helyszínei: az ópiumbarlang, a szellemidézők szalonja, a ködös-nyirkos sikátor és a gázlámpáktól fülledt színházi kulisszák a 19. századbeli ponyvák iránti tiszteletről tanúskodnak, csakúgy mint Bram Stoker és Hasfelmetsző Jack beidézése.

Miközben egymást érik a gyilkosságok és a hosszadalmas üzleti spekulációk, a hűvös Sally Lockhart természetesen szerelmes is lesz. Pullmantól azonban már megszokhattuk, hogy nem kenyere a naiv-hazug lányregényes love story: a szerelmet ünnepli és nyíltan beszél róla, de nem ámít azzal, hogy életünk betetőzéseként valamikor örökké tartó boldog szerelembe fogunk esni. Fred szeretne vele összeköltözni, de Sally ezt nem tartja fontosnak és ezzel elszalaszt minden lehetőséget. Nem azért, mert krimibeli femme fatale vagy mert egy frigid jégkirálynő, hanem mert hibázik és nem jól időzít. Bár kettejük szerelmi sztorija nem fő témája a könyvnek, de ez a nyers és életszagú mozzanat biztos megmarad másnak is majd, nem csak nekem.