Nem vagyunk normálisak

Az alábbi szöveget az ELLE felkérésére írtam. A magazin 2021/01. számában azt a kérdést tették fel néhányunknak, mit gondolunk a nagybetűs Normálisról. Ezt válaszoltam.

Hogy nem vagyok normális, arra az óvoda udvarán jöttem rá. A gyerekek egymás szavába vágva mesélték, kivel játszanának papás-mamást (Sanyikával! Márti nénivel! Madonnával!), és én tudtam, hogy nem mondhatom ki az igazat – mert velük ellentétben én csak papás-papás családban tudtam magam elképzelni. Mivel a faluban senki nem világosított fel arról, hogy nem én vagyok a világon az egyetlen meleg, és később is csak annyi jutott tudomásomra, hogy aki fiú létére a fiúkat szereti, az „érces” lesz, aztán meghal, a gyerekkorom a szociális szorongás és az internalizált homofóbia elsajátításával telt, ami a kisebbségi csoportokhoz tartozók hatékony módszere az elnyomás újrateremtésére. Hogy nem vagyok normális, arra az óvoda udvarán jöttem rá. A gyerekek egymás szavába vágva mesélték, kivel játszanának papás-mamást (Sanyikával! Márti nénivel! Madonnával!), és én tudtam, hogy nem mondhatom ki az igazat – mert velük ellentétben én csak papás-papás családban tudtam magam elképzelni. Mivel a faluban senki nem világosított fel arról, hogy nem én vagyok a világon az egyetlen meleg, és később is csak annyi jutott tudomásomra, hogy aki fiú létére a fiúkat szereti, az „érces” lesz, aztán meghal, a gyerekkorom a szociális szorongás és az internalizált homofóbia elsajátításával telt, ami a kisebbségi csoportokhoz tartozók hatékony módszere az elnyomás újrateremtésére. Nem kellett volna más, csak valaki, aki elmagyarázza, hogy félreértem a világot. Aki számomra is érthető nyelven elmeséli, hogy a normális-abnormális oppozíció egy olyan gondolkodásmód maradványa, aminek fókuszában az univerzális igazságok keresése, a racionalizálás, a normatizálás és az ezek következményeként várt fejlődés állt. Hogy a tudományágakban és a társadalmat szabályozó intézményekben az osztályozás, címkézés gyártása zajlott, így születtek meg olyan, hierarchikus rendbe sorolt fogalmak, amelyek rasszokat, etnikumokat, nemi identitáson és szexuális orientáción alapuló embertípusokat hoztak létre. Megnyugtatott volna a tudat, hogy ami ma normális, az nem volt az tegnap és nem lesz az holnap, mert minden norma fluid társadalmi konstrukció, és még a szociális struktúrába legmakacsabbul beivódott, kirekesztő „igazságokat” sem kell készpénznek venni, mivel ezeket is kivetheti magából egy-egy kultúra. Bár lett volna valaki, aki mesél nekem a modernizmust felváltó posztmodernről, ami rámutatott az előbbi korlátaira és elkezdte lebontani az elnyomás rendszerét. Felemelő érzés lett volna a felismerés, hogy a történelmünk, a művészetünk, az irodalmunk azért férfiközpontú, mert évszázadokon át a fehér, cisznemű, heteroszexuális férfiak alkották a domináns társadalmi csoportot – és hogy a jövőben ennek már nem kell így lennie. Segített volna, ha tudom: a többségi társadalom alsó- és középosztályba tartozó tagjai azért éreznek feszültséget és zavart, amikor például a nők, a romák vagy az LMBTQ+ emberek helyzetéről van szó, mert a szabadságjogoknál jobban foglalkoztatja őket a saját egzisztenciájuk miatti aggodalom, ugyanis a globalizáció és a posztdemokrácia következtében rosszabbul élnek, mint korábban. Boldog lettem volna, ha ismerem a feminizmus és a kisebbségi mozgalmak hőseit, de már akkor is, ha valaki csak arra hívja fel a figyelmem, hogyha az erdőben a sok tölgyfa között csak pár almafát látni, attól az almafa még nem abnormális és haszontalan növény, és hogy a sokféle faj együttélése a természet fennmaradásának kulcsa.

Hogy nem akarok normális lenni, arra akkor jöttem rá, amikor felnőttként felismertem: ez a szó kirekesztő, mert azt feltételezi, hogy vannak, akik kevesebbet érnek.

Három tanács 1. Tolerancia helyett szolidaritást! A tolerancia ego-központú, alá-fölé rendeltségen alapul és inkább szemlélődő, mint aktív. Aki viszont szolidáris, az harcba száll azok jogaiért is, akik másként különbözőek, mint ő. 2. Ne csak a lányod, hanem a fiad is tanítsd meg az egyenjogúság fontosságára! A tudás nélküli, törékeny maszkulinitás hatalommal párosulva veszélyes kombináció. 3. Légy tisztában a privilégiumaiddal és ne nyilatkozz elhamarkodottan a tiédnél kiszolgáltatottabb társadalmi csoportba tartozókról! Hallgasd meg őket, és ne vond kétségbe az igazságaikat!