• Nagy Boldizsár

Nem vagyok normális: gyerek- és ifjúsági könyvek a bonyolult identitásokról

Updated: Jan 15, 2019


Az ember örülhet, ha fehér, heteroszexuális, nukleáris családban nőtt fel és a többségi társadalom szerint szellemileg, fizikailag is épnek, „normálisnak” számít, mert rengeteg olyan könyvet talál már gyerekként is, ami épp az ő hagyományos életéről és tradícionális problémáiról szól. De ha szeretnénk kicsit tágítani a 4-16 közöttiek ismereteit, meghaladni az előítéleteit, és megismertetni azzal, mi van a sztereotípiák mögött, akkor ideje kicsit színesebbé varázsolni azt a könyvespolcot, mondjuk ezekkel a művekkel.


Más családok

Ünneplő család Damaszkuszban (fotó: AFP)

Bár rengeteg árvát és örökbefogadott gyereket ismerünk a klasszikus gyerekkönyvekből, azt azért nem állíthatjuk, hogy nagyon körbejárta volna a témát mondjuk A dzsungel könyve, A gyűrűk ura vagy akár a Tom Sawyer kalandjai. Az árvaság egy jól működő irodalmi toposz, hiszen a szülők kiiktatásával máris felgyorsulhatnak az események, a főhősünk előbb indulhat világgá, és hamarabb elkezdődik a felnőtté válás mindig izgalmas és az írók által is közkedvelt, metaforikus folyamata. Hogyan is lehetett volna hős Harry Potterből, Tracy Beakerből vagy Anne Shirley-ből, ha a szüleik mellett, a támogatásukkal nőnek fel? Ha mégis kicsit érzékenyebb, analizálósabb örökbefogadós sztorira vágynánk, akkor ott van például a Babazseb című zseniális képeskönyv, ami egy kengurupár gyerekvállalási nehézségeiről szól. Méghozzá nagyon is őszintén: Elisabeth Brami szerző nem titkolja kis olvasói elől, hogy a meddőség miatt bizony tönkremehet a felnőtt párok kapcsolata, és a stressz, a szomorkodás akár váláshoz is vezethet. Kengurumamát, akinek túl kicsi a zsebe ahhoz, hogy kihordjon egy utódot (tehát nem lehet gyereke természetes úton), elhagyja a férje, de aztán szerencsére minden jóra fordul: a barátai ugyanis feltalálják a zsákszerű babazsebet, amiben lehet hordozni más gyerekét is, és máris elkezdődhet az örökbefogadási folyamat.

Részlet a Babazseb című könyvből

Az apa elvesztéséről szól Michelle Paver sorozatának, az Ősidők krónikáinak első része, a Farkastestvér, ahol a főhősnek egyedül kell boldogulnia az erdőben, miközben gyászol, és egyúttal próbál új családot is teremteni, egy árvaságra jutott farkaskölyökkel együtt. Szintén közeli és megkapó képet kapunk az árvaságról Patrick Ness trilógiájában, a Chaos Walkingban, aminek főhősét, Willt egy meleg pár neveli, miután a srácnak meghaltak a biológiai szülei. A félárvaság legalább ilyen megrázó Florence Jenner-Metz képeskönyvében, a Neked írok, Apu!-ban, amiben egy kislány azt próbálja elfogadni, hogy a családban már eggyel kevesebben vannak, miután az édesapja meghalt.

Részlet a Neked írok, Apu! című könyvből

Siobhan Dowd nagyobbaknak való regényében, az Éles és gyors sikolyban pedig a 15 éves Shellt ismerjük meg, aki egyedül próbálja nevelgetni a húgát és az öccsét, az alkoholista apuka árnyékában, miközben megbabonázza a helyi pap, és teherbe esik egy kamaszfiútól.


Más kultúrák

Mary nem szeretne fekete bőrű lenni

Több tanulmányban is kifejtették már, mennyire áthatja a legtöbb 19. századi gyerekkönyvet a rasszizmus és a xenofóbia, ezeket a klasszikusokat mégis újra és újra kiadják nálunk is. Az egyik legmegdöbbentőbb példa A titkos kert (Francis Hodgson Burnett), amelyben a főszereplő Mary egyszer sírva fakad, amiért fekete bőrűnek nézik, és kikéri magának, hogy „bennszülőttnek” tartsák. Ha még ez nem lenne elég ok arra, hogy legszívesebben felképeljük a kislányt, később még kifejti, mire is gondolt: „azok nem emberek, hanem szolgák, akiknek térdre kell esniük előttünk.” De nem jobb a helyzet a Dr Dolittle-ben sem (Hugh John Lofting), ahol egy fekete bőrű férfinek fehérre festik a bőrét, hogy esélye legyen elcsábítani egy fehér nőt, és a szerző azt is megállapítja a férfiről, hogy a bőrének olyan illata van, mint az égett barna papírnak.

De lássuk inkább a pozitív példákat: nemrég megjelent az első magyar ifjúsági regény, amiben cigányok főhősök szerepelnek, a Rajkó, és bár ez nem egy mai történet, hanem történelmi fikció, a szerző, Erdős István mégis alaposan körbejárja a különböző kultúrák találkozásának kérdését. Hitka Viktória és Gál László kisregényében, a Zinka és Hugóban is szerepel egy szimpatikus roma kisfiú, Emil, aki nagyon segítőkész és ácsol egy tutajt is a főszereplőknek, hogy támogassa a küldetésüket. Böszörményi Gyula teremtésmítosza, az Emberke színe pár éve jelent meg a Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatában: megtudjuk belőle, hogy a Jósiten (jobban mondva: Ég Atyácska) ugyanolyan szeretettel teremtette meg az összes rasszot, és elhangzik a tanulság is, miszerint minden bőrszínű ember egyenrangú. A didaktikus, de szerethető képeskönyveknek se szeri, se száma: hasonló szellemiségű David McKee műve, az Elmer, ami egy tarka bőrű elefántról szól, aki nem találja a helyét a szürkék között, a Jao, a kaméleon (Thierry Chapeau-tól), amiben egy kaméleon érzi kirekesztettnek magát a bőre miatt, és a Nem én vagyok Bin Laden! is, amiben pedig egy New Yorkban élő muzulmán kisfiú, Nasszír igyekszik meggyőzni legjobb barátját, a baptista Johnt arról, hogy nem minden muzulmán terrorista. A nagyobbaknak való Sue Monk Kidd zseniális regénye, A méhek titkos élete, amiben a főszereplő fehér bőrű, szőke kislány elmenekül otthonról agresszív apja elől a fekete bőrű bejárónővel és egy afro-amerikai nőkből álló kisebb kommunába költözik, és Alice Walker klasszikusa, a Bíborszín is, amiben egy leszbikus fekete kislány felemelő viszontagságairól olvashatunk. Persze nem szabad kihagyni a Harry Potter-sorozatot sem, ami az elmúlt évek legátütőbb olyan szériája: ennek is központi témája a rasszizmus elleni küzdelem.


Más nemi és szexuális identitások

(Fotó: The Atlantic)

A hagyományos nemi szerepeket még Harisnyás Pippi rúgta fel annak idején leglármásabban, és a mai napig nehéz olyan karaktert találni, aki ennyire emancipált lenne: Pippi egy lóval, egy majommal és egy nagy bőrönd arannyal él együtt a Villekulla Villában, táncol a betörőkkel, a ház tetejére dobálja a rendőröket és erősebb még a cirkuszi erőművésznél is. Hasonlóan talpraesett lány Leslie is, a Híd Terabithia földjére című regényből (Katherine Paterson), aki nem csak az osztály legokosabb és legtehetségesebb tanulója, de olyan elképesztő fantáziája van, amivel tényleg világokat képes teremteni. Az elmúlt évtized ifjúsági regényeiben szerencsére már szinte kötelező a fiúkkal egyenrangú, erős női karakterek használata, így az Éhezők viadala (Suzanne Collins), a Majd lesz újra nyár (Meg Rosoff) és Az arany iránytű (Philip Pullman) is remek feminista hősnőkkel büszkélkedhet. A meleg karakterek pedig már nem csak az olyan rétegregényekben tűnnek fel, mint az Ethan és Carter (Ryan Loveless), hanem a disztópiákban is (Sally Garnder: A Hold legsötétebb oldala, Cassandra Clare: A végzet ereklyéi-sorozat, és a már említett Chaos Walking-trilógia Patrick Nesstől). Mi a helyzet a többi szexuális és nemi idenetitás reprezentációjával? Hát, lássuk be: nem sok biszexuális szereplős regény elérhető magyarul, de egynek ott van Cecily von Ziegesar sorozata, a Gossip Girl, amiben a fiú főszereplő, Chuck Bass mindkét nemhez vonzódik, transzvesztita hősünk viszont van már magyar is (méghozzá Erdős István regényében, a Rajkóban), de megjelent magyarul a Billy Elliot is (Melvin Burgess), amiben a főszereplő srác legjobb barátjáról derül ki, hogy szeret női ruhába bújni. Illetve nagyon várjuk David Walliamstől a The Boy in the Dress-t, ami talán kijön hamarosan magyarul, miután már négy gyerekkönyve is kijött a szerzőnek. Ami hatalmas hiány: jelenleg semmi nem érhető el magyarul, ami a transznemű gyerekek vagy tinédzserek életéről szólna.


Más képességek

Részlet a Lili című könyvből

A Down-szindrómáról, az autizmusról és az Asperger-szindrómáról szóló gyerek- és Young Adult-könyvek valamiért nagyon népszerűek itthon, így szinte minden fontosabb klasszikus elérhető már magyarul is, és született néhány remek saját mű is a szellemi és testi fogyatékosságokról. A kicsiknek való Agnés Lacor képeskönyve, a Lili, amiben az elbeszélő kislány a Down-os húgáról mesél nekünk és szintén a legkisebbeket célozza a Beszél a kéz-sorozat is (Takács Maritól és Vincze Tamástól), amiben pedig a siketek jelnyelvével ismerkedhetnek a gyerekek. Lois Lowry disztópia-kvadrológiájában egy deformált lábú lány, Kyra a társadalom peremén kényszerül élni, de bebizonyítja, hogy egyenrangú tagja a közösségnek (sőt, idővel tiszteletreméltó pozíciót is kap). Több autista világsiker is elérhető magyarul, ezek közül a legjobb a Marcelo és az igazi világ (Francisco X. Storktól), amiben egy kamaszfiú a kirekesztés és az igazságtalanság ellen küzd a családban és a munkahelyén is, miközben a szerelmet és Istent keresi. Szintén nagyon éles közelképet kapunk az autizmusról A kutya különös esete az éjszakában című regényből (Mark Haddon), amiben a 15 éves Christopher a szülei válása után elképesztő nyomozásba kezd, és hasonló detektívsztorit kapunk Siobhan Dowdtól is A londoni óriáskerék rejtélyében. Bár nem kimondottan gyerekkönyv, de a fiatalok is nagyon élvezhetik a japán Naoki Higashida döbbenetes könyvét (a címe: Hát ezért ugrálok), ami egy 13 éves autista kisfiú önéletírása, egészen hátborzongató megfigyelésekkel és gyönyörű nyelvezettel.

Boldog válogatást mindenkinek! Búcsúzóul egy újabb kép Damaszkuszból, amitől mindig jobb lesz a kedvem: