Leave Bartos Erika alone!

Bartos Erika korunk magyar gyerekirodalmának Mick Jaggere: miközben a gyerekek rajonganak érte, sok szülő és szakmabeli meg van rémülve attól, hogy ez a fajta művészet

„káros” és „elveszi a figyelmet az igazi irodalmi értékekről”. Pedig Bartos még csak nem is egy provokatív rock'n'roll-botrányhős: a meséi jellemzően ártatlanok, kedvesek, még konfliktus és feszültség is nagyon ritkán található bennük. Van egy sorozata, ami egy csigafiúról és egy katicalányról szól, egy másik három testvérről, de írt már ismeretterjesztő könyveket daganatos, leukémiás, szívbeteg és fogyatékkal élő gyerekekről is, egyébként pedig sikeres külföldön is (eddig angol, német, spanyol, francia, héber, török, román, cseh, szlovák, finn és kínai nyelven jelentek meg a meséi) és sokat jótékonykodik.

Bartos Erika első könyve 2014-ben jelent meg.

Az első könyvét a lányának írta, a kistestvér érkezése előtt, éppen tíz évvel ezelőtt. Mivel építészként sikeres volt (már akkor is díjakat kapott terveiért, amikor még a BME-re járt, és ezt követően is rendszeresen kitüntették), nem gondolta, hogy szakmát váltana, de a kedvtelésből írt mesék olyan népszerűek lettek a családban és az ismerősök körében, hogy amikor eljutottak a sztorik és a képek a Pozsonyi Pagony Kiadóhoz, eldőlt, hogy mi az igazi hivatás. A Bogyó és Babóca-sorozat, majd később az Alexandránál megjelenő Anna, Peti és Gergő-könyvek hiánypótló darabok voltak a kétezres évek közepén: a most ismert színes, változatos magyar gyerekirodalmi paletta akkor még szegényes volt, és éppen csak megalakultak az első kis kiadók, amelyek kifejezetten a 14 év alatti korosztályt lőtték be célcsoportnak. Erika meséi végtelenül egyszerű, hétköznapi történetek, az illusztrációk pedig szintén redukáltak: néhány formából (főleg körből, oválisból, csigavonalakból) és alapszínekből épül fel, de azért gyakran visszaköszön az építész véna, és az olvasó szembetalálja magát egy bámulatos részletességgel ábrázolt városrésszel vagy épületegyüttessel.

Részlet a Budapest titkai című könyvből, ami három teljes éven át készült.

Részlet a Brúnó Budapesten - Pest szíve című kötetből

Ebben a világban a legtöbb gyerek otthon érzi magát: magára és az életére ismer, hiszen ő is szokott óvodába járni, kirándulni, karácsonyozni, süteményt sütni, vagy épp torokgyulladást kapni, kórházba menni. Ismerős a testvérféltékenység, a veszekedések és a csúfolódás is, és jól esik látni, hogy a mesékben végül minden gond megoldódik, győz a jóság és a szereplők minden kis győzelmet és sikert megünnepelnek. A Bartos-univerzumban a harmónia uralkodik, de ez nem jelenti azt, hogy csak tökéletes életű gyerekeknek van benne helye: a már korábban is említett segítő könyvek például, amelyeket a szerző önkéntes munkában készített (a Gottsegen György Kardiológiai Intézet, az Őrzők Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat felkérésére), halálos beteg és gyógyíthatatlan fogyatékkal élő kicsikről szól, akiknek az átlagosabb (Babócához vagy Annához hasonló) gyerekekhez képest sokkal nagyobb konfliktusokkal kezd megküzdenie.

Az úgynevezett Segítő-könyvek

A negatív kritikák közben azt róják fel Bartos Erikának, hogy populáris mer lenni: a képei nem érik el Paul Klee színvonalát, és a szövegek nem olyan kifinomultak, mint Máté Angié. Sőt, van olyan kritikus, aki bevallotta, hogy egyenesen rosszul van a könyvektől, de ennek fő oka nem annyira esztétikai jellegű: azt sajnálja, hogy miközben ilyen sok fogy Erika könyveiből, más kis kiadók „művészi igényű” kiadványai ott porosodnak a könyvesboltok polcain (az említett kritikus egyébként egy konkurens gyerekkönyvkiadó munkatársa, akik valóban nagyon szép, de kevésbé sikeres könyveket adnak ki). Erika sosem akart szépirodalmi babérokra törni, ahogy azt sem várja el, hogy avantgárd művésznek tartsák: a művei a popkultúra részei, ami se nem alacsonyabbrendűbb, se nem ártalmasabb, mint az ún. magasművészet és az avantgárd termékei. Sajnálatos, hogy ilyen sznob hierarchiákban és elitista oppozíciókban gondolkodik a magyar szakma nagy része (nyilván Tarkovszkijt néznek esténként, egy hosszú nap után és dodekafón szimfóniákat hallgatnak vacsorához), mert akár örülhetnének is annak, hogy van egy igazi sikertörténetünk a gyerekirodalom területén. Pedig, ahogy arról Bartos Erika egyszer mesélt is, ő sosem ostorozta a lovakat, sőt, nagyon is erősen tartotta a gyeplőt, hogy ne rohanjon túl gyorsan a szekér. A 10 éves alkotói pályája alatt mindvégig az volt a célja, hogy jó és őszinte könyvek szülessenek – a megkeresések pedig mind maguktól jöttek (így születtek meg a rajzfilmek, a diafilmek, a cédék, a Zsolnay-termékek, a Kedd Rajzfilmstúdió által gyártott gyerekruhák, a Keller&Mayer társasjátéka, és a cseh, szlovák, török, román és kínai Bogyó és Babóca-könyvek is).

Bartos Erikáról mondták

“Tíz évvel ezelőtt bukkant fel Bartos Erika a gyermekirodalomban. Itt van valaki a kevesek közül, aki beszéli a gyermekek nyelvét, örvendeztem. És láttam, ahogy órákon át nézik, lapozgatják a könyveit még az olvasni nem tudó kicsikék is. Mert Erika könyveiben a rajz és a szöveg együtt mondja el sajátos mesevilágának eseményeit. Bartos Erika tíz éve készíti ezeket az életörömmel és szeretettel teli könyveket, s remélem, újabb tíz évek következnek.”

Marék Veronika, író

“Három éves unokámnak egy hét leforgása alatt ötször kellett elolvasnom Anna, Peti és Gergő történetét [a Játsszunk együtt! című kötetet]. Mikor az ötödszöri olvasással is végeztem, azt kérte, hogy nemsokára születendő testvérét nevezzük Petinek. Vagy Gergőnek. És ha lehet, holnap reggel is kezdjük úgy a napot, hogy még egyszer elolvasom az egész könyvet elölről. Javaslom, próbálják ki Önök is, ha van hasonló korú gyerek a családban. A könyv titka az a nyugalom és biztonságérzet, melyet a világot most felfedező apróságok leginkább igényelnek. Ugye nem csodálkoznak, ha azt mondom, nagyon megszerettem ezt a könyvet?”

Halász Judit, énekesnő, színésznő

“Gunilla Bergström világhírű svéd szerző így nyilatkozott: »A valóság elegendő mesét rejt magában. Minden nap újat. Ezt a gyerekek nagyon jól tudják, de mi felnőttek elfeledkezünk róla.« Bartos Erika arról és úgy mesél, ami az apró gyerekeket a legjobban érdekli. A mindennapjaikról, az ő nyelvükön. Ezért szeretik a könyveit nagyon. És én nagyra tartom Bartos Erikát, mert nem csak örömöt szerez a gyerekeknek, de a könyvek, az olvasás szeretetét is felébreszti bennük.”

Ágoston Alexandra, a Vivandra Kiadó vezetője

“Nagyon értékesnek, fontosnak tartom Bartos Erika kiváló munkáját, a Bátorságpróbát. Abban a megrázó állapotban, mely a családot, gyermekeket éri a betegség felismerésekor, az ilyen jellegű ismeretterjesztés sokat segíthet, oldhatja a betegséggel járó szorongást, és segítheti a kezelések elfogadását. Mint szülő, nagyszülő hasonlóan a korábbi Anna, Peti, Gergő-könyvekhez szépen megtervezett, megrajzolt könyvnek tartom a Bátorságpróbát.”

Prof. Dr. Harkányi Zoltán, a Heim Pál Gyermekkórház osztályvezető főorvosa