Köszi, Beyoncé: a body shaming ikon, aki szégyelli a kerek alakját
Updated: Jan 19, 2019
Coming out következik: a Cosmopolitan és a Joy magazinba néha női néven írtam, én voltam a csetlő-botló, cseppet sem tökéletes, de mégis büszke, nagy pofájú, feminista Vándor Bogi, akinek külsejét néha úgy képzeltem el, mint a huszonéves Michelle Obamáét, máskor pedig úgy, mint Amandla Stenbergét. Ezt a cikket is ő írta a Joy-ba és eléggé pipa volt közben.
Emlékszel Beyoncé fénykorára, amikor még formás idomaival bootylicious királynőnek nevezte magát, majd önjelölt feminista ikonként az egyenjogúságról meg a testképzavarokról énekelt és az interjúiban a pro-anorexiát propagáló médiát támadta? Akkor most vegyél tőle te is érzékeny búcsút, mert úgy tűnik, új példakép után kell néznünk!
Akár bevalljuk, akár nem, a média igenis hatással van ránk: a tökéletes alakú, örökké fiatal és szexin pucsító, csücsörítő és vonagló csajok, akik a plakátokról, klipekből és magazinokból mosolyognak ránk kéjsóvár tekintettel, akkor is elérik, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, ha kritikusan fogyasztjuk a popkultúrát, és történetesen veszettül dögös a testünk. Ezért számított üdítő kivételnek Beyoncé, aki a 2000-es években tűnt fel a Destiny's Child életvidám, teljesen normális alkatú, magabiztos frontcsajaként, és bebizonyította, hogy akkor is elérhetünk bármit, ha kicsit vaskosabb a combunk, kerekebb a fenekünk és nincs nádszál vékony derekunk – akár a tökéletesség-megszállott showbizniszben is!
Popók a porondon
Beyoncé Knowles rengeteg nőt és férfit inspirált azzal világszerte, hogy ellenállt a nyomásnak és vállalta az idomait, sőt, igazi bootylicius-mozgalmat indított a sztárok körében is: a Kate Moss-fémjelezte integető-bordák-és-kiálló-csípőcsontok-korszak után Beyoncé kerek popsija köré hatalmas és szimpatikus birodalom épült a nullanullás években: a nyomában egyre több buborékpopsijú nő került az A-listás, tehát nagy profitot hozó, tekinteteket és pénzt vonzó sztárok közé (először Jennifer Lopez, majd többek közt Shakira, Eva Mendes, Scarlett Johansson, Nicki Minaj, és az új popóhercegnő, Kim Kardashian).
Emlékszem, épp egy szakítás után voltam hét évvel ezelőtt, és utáltam minden porcikámat, amikor először láttam a Why Don't You Love Me című videoklipet, amiben az épp elhagyott, csodásan formás Beyo azt dalolászta, hogy “I got beauty, I got class, I got style and I got ass” („Szép vagyok, elegáns vagyok, van stílusom és van seggem”) és ezzel három és fél perc leforgása alatt vissza is hozott az élők sorába. Ezért érzem személyes sérelemnek, hogy Beyoncé cserben hagyott engem, és beállt az ellenség táborába. De most komolyan: mi a fene történt?
Állj ellen a sötét oldalnak!
Minden azzal kezdődött, hogy Beyoncé regisztrált Tumblr-re és Instagramra, ahová, mint mondta, spontán életképeket tervezett feltölteni, hogy a rajongói azt is lássák, milyenek a sminkmentes, retusálatlan, laza mindennapjai. És aztán BANG: jöttek az első botrányok, mikor kiderült, hogy a közösségi oldalakon photoshopolták a lába, a dereka és a feneke vonalát is. Az egyik fotón, amelyen épp golfozott, hatalmas rést retusáltak a két combja közé – épp akkor, mikor beindult a thigh gap-őrület (tudod, mikor mindenki úgy fotózta a lábait, hogy minél nagyobb űr legyen a két belső combja között).
Majd kitett egy születésnapi képet, amin egy lépcsőn sétál lefelé, és a szupervékony lábai közt hullámossá válnak a lépcsőfokok – egy újabb bizonyíték, hogy manipulálták a fotót.
Ez csak két példa a sok közül, amelyen jól látható nyomai vannak annak, hogy hozzányúltak és karcsúsították – miközben a bejegyzéseivel egy időben kidobott Pretty Hurts című dalában arról énekel, hogy a tökéletességre való törekvés korunk betegsége, és ahelyett, hogy a testünket sanyargatnánk, inkább a lelkünkkel kellene foglalkozni. Mintha kimaradt volna egy félsor a dalból: „és tanulj meg retusálni is, bébi, ó, bébi”. A feszültség tovább nőtt (bennem is), amikor Beyoncé PR-osa kampányba kezdett, hogy a The Mrs. Carter Show-turnén készült fotókat vonják vissza, mert az énekesnő „nem néz ki rajtuk előnyösen”. Ilyesmire eddig egyik sztár esetében sem volt példa: hirtelen Beyo lett a leghiúbb nő a világon, aki szégyenli, milyen arcot vág és hogyan hullámzik a popsija, hogyan dagadnak a combizmai tánc közben. És mindezek betetőzéseként pár hete bejelentette, hogy a Victoria's Secret-modellek diétáját és életmódját követi, az úgynevezett Skinny Bitch Collective-ot, amelynek része például az úgynevezett “cupcake-tortúra” is (erről az SBC blogján olvashatsz részletesen: a lényege, hogy ha édességet kívánsz, menj be egy cukrászdába, szaglászd meg a kedvenceidet, vegyél egy sütit, majd miután kiértél az utcára, dobd a legközelebbi kukába). Beyoncé ugyanaznap jelentette be ezt a megdöbbentő hírt, hogy Sarah Stage fehérneműmodell (akit csak kockás hasú kismamaként ismer a világ) megmutatta, hogy szülés után négy nappal máris betegesen vékony és izmos a dereka – ugye nem csak én éreztem a hasonlóságot a két nyomasztó hír között? És még nincs vége: pár nappal később még az is kiderült, hogy Beyoncé vegetárianus lett: de a fotók alapján, amelyeken talpig szőrmében és bőrben tipeg be egy vega-étterembe, nem úgy tűnik, hogy az állatjogok miatt váltott erre az étrendre. Hanem azért, hogy még közelebb kerüljön a testalkata ahhoz az elérhetetlenül „tökéletes” ideálhoz, amelyet mindig is elutasított.
Harcosból áldozat?
Persze azzal nincs is semmi baj, ha valaki keményen edz és kitűzi maga elé a célt, hogy őrülten fitt és egészséges lesz – de ha valaki emellett manipulálja is a magánfotóit és mindeközben a feminizmus mellett és a testképzavarokat kiváltó média ellen emeli fel a hangját, az több mint szomorú. Könnyen lehet természetesen, hogy Beyoncé maga is áldozata annak a társadalmi elnyomásnak, amiről annyit beszél és énekel – és mintha ezt vallaná be épp a Pretty Hurts werkvideójában is. A klipben egy szépségkirálynő-választás versenyzőjét alakítja, aki éhezteti és hánytatja magát, brutális edzéseket nyom le, és bár mindenki dicséri az alakját, ő belül mégis üres. „Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hány nő él így, a nyomásnak engedve” – mondja Beyoncé a kisfilmben. Majd később hozzáteszi: ő maga is áldozat volt korábban, de már tudja, hogy nem a külsőségek számítanak, hanem az, hogy rájöjj, ki vagy és mi tesz igazán boldoggá. Úgy tűnik, a probléma továbbra is aktuális nála, még ha ezt jelen pillanatban nem is ismeri be – ahogy azzal kapcsolatban sem nyilatkozott még, hogy valóban retusáltatta-e a természetesnek nevezett fotóit.
Lehet sajnálni is az énekesnőt, de én egyelőre magamat sajnálom, amiért elvesztettem egy idolt – és hogy ezzel nem vagyok egyedül, azt Beyo Instagram-követőinek kommentjei is bizonyítják (@arianahsley: „jaj ne, még Bey is retusáltatja a lábait!”, @xxdaniellaoxx: „Photoshop? Miért csinálod ezt, Beyoncé? Hiszen úgy vagy tökéletes, ahogy vagy!, @myfairmimsey: „Ez most komoly? Azt énekled, hogy a lányok és nők fogadják el magukat, miközben olyan fotókat posztolsz, amelyekről ordít, hogy manipuláltak? Én szégyellném magam a helyedben.”). Annak, aki a testképzavar és az étkezési zavarok elleni küzdelmet tűzi ki a zászlójára (és így szerez rajongókat, akikből profitálhat), ennél sokkal nagyobb felelősséget kellene éreznie – főleg egy olyan kultúrában, ahol a nők 86%-a bevallottan nem elégedett a súlyával, 25%-unk folyamodott már hánytatáshoz vagy hashajtáshoz a fogyás reményében, és 69%-unk beismeri, hogy az ideális testalkatról alkotott képét formálja a média (forrás: anad.com). És hogy még ijesztőbbet mondjunk: az elmúlt öt évben megháromszorozódott azoknak a tizenéveseknek és huszonéveseknek a száma, akik anorexia és bulimia miatt kórházba kerülnek, és az étkezési zavaroknak van a legmagasabb halálozási rátája a mentális betegségek listáján. Minden reményünket Nicki, Scarlett és Rebel popsijába helyezzük – csajok, légyszi, mutassátok meg, hogy tényleg nem csak XS-es alkattal lehet boldogan élni, köszi. Talán Beyoncé is tanul majd tőletek!