Itt Az emlékek őre magyar feldolgozása

Mini kritika a Magyar Narancsból // Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa

Az Emberek Országában csak látszólag teljes a harmónia: a gyerekeket elválasztják a szüleiktől, kasztokba sorolják őket, rendszeresen törlik az emlékeiket, és ha idősként már nem hasznosak a társadalom számára, akkor „elmennek értük”. Ez a posztapokaliptikus államműködés azért lehet olyan ismerős, mert minden elemével találkoztunk már Az emlékek őrében, A beavatott-sorozatban és más YA-disztópiákban. A regény első harmada tulajdonképpen Lowry 1993-as regényének újrahasznosítása azzal a különbséggel, hogy a megértést itt kissé nehezítik a szövegben hemzsegő, egzotikusan hangzó, újgrönlandi kifejezések. Miután a tizenéves hősök kiszámítható módon felfedezik, hogy a világuk mégsem olyan szép, mint hitték, megszöknek, és a tinidisztópia egy nagyon hosszú, de csak közepesen szórakoztató kalandvígjátékba fordul át a zsáner kötelező kettősügynökeivel, matrózaival és makogó vadembereivel. Az utolsó fejezetekben ismét a YA-disztópia ismerős terepén járunk: véres szabadságharc során új hatalom születik, és a tizenévesek – kőkemény anyukájuk oldalán – megmondják a tutit a világnak.

A közel 500 oldalas regény a kölcsönzött elemek ellenére akár jó is lehetne, ha újszerű politikai, történelmi kérdéseket vetne fel, vagy ha a szereplők nem csak típusok megtestesítői lennének (az Idealista, a Realista), hanem összetett, szerethető alakok. Még az is elnézhető, hogy a felületesség miatt a szövegben maradt néhány kínos részlet – például az, hogy 2646-ban Grönlandon egy magyar Heaven Street Seven-dalból idéznek vagy Clint Eastwoodot emlegetik –, de a különböző nemzetiségek ábrázolása már kifejezetten problémás. A több kontinenst érintő menekülés és harc során a keleti és déli emberekről összességében annyit tudunk meg, hogy büdösek, erőszakosak ("poszthumán hordák"), egyformán néznek ki (Antartisoq lakói) és primitívebbek az Emberek Országából jött északi főhősöknél (a kolóniák lakói és a poszthumán hordák), akiknek viszont még akkor sincs testszaguk, ha leizzadnak (maximum édes kipárolgásuk van). A folytatás, remélhetőleg, átgondoltabb lesz majd.

. . .

A cikk korábbi verziójában az az állítás szerepelt, hogy "ráadásul az új Szabad Köztársaságban minden fontos pozíciót északiak töltenek be", ami, mint azóta rájöttem, nem igaz. A tévedésért elnézést kérek.