Miért romantizáljuk az érzelmileg anorexiás seggfejeket?

Christian Grey, Chuck Bass és Mr. Big korában nem csoda, hogy annyi nő tartja ellenállhatatlannak a titokzatos, hűvös és megbízhatatlan férfiakat: mintha a vonzerejük egyenes arányosságban nőne azzal, hogy hányszor hagytak cserben és hány alkalommal szegték meg az ígéretüket. A flegma tekintet szexin rosszfiúsnak számít, a közömbösség felébreszti a vadászösztönt, és az, hogy a kapcsolat bizonytalan lábakon áll, erotikusan veszélyessé, kihívásoktól sűrűvé varázsolják az életet. Anát, Blairt és Carrie-t elnézve egy érzelmileg elérhetetlen férfi mellett filmbe illően izgalmasnak tűnik az élet, és az, hogy a várakozás és a csalódások miatti kesergés tölti ki a mindennapjaikat, teljesen normálisnak, sőt, vonzónak látszik. Pedig a valóságban nem ennyire élvezetesek a mindennapok ilyen pasi mellett – és nem csak azért, mert hiányoznak hozzá az olyan csillogó kiegészítők, mint az Audi A3, az Upper East Side-i luxuslakás és a Blahnik-cipellők, hanem mert az a fiú, aki érzelmileg távolságot tart tőled, szinte biztos, hogy nem lágyul meg a kitartó szerelmedtől és nem lep meg gyémánt eljegyzési gyűrűvel (bocs). Viszont sanszos, hogy évekre megnyomorítja az életed. Már ha hagyod.

A vadregényes titokzatosság mögött

A típusról Bryn C. Collins, amerikai pszichiáter írt hosszasan és kijózanítóan Az érzelmi elérhetetlenség című könyvében (Emotional Unavailability: Recognizing It, Understanding

It and Avoiding Its Trap), és mint mondja, egyáltalán nem könnyű megszabadulni egy ilyen férfitól – és nemcsak azért, mert a legtöbb nőnek olyan alacsony az önértékelése, hogy beéri azzal is, ha olyan pasija van, aki elhanyagolja, becsapja, megcsalja, megalázza, hanem azért, mert intellektuálisan és/vagy szexuálisan általában értékes, jó kapcsolatot lehet kialakítani ezekkel az érzelmileg fejletlen pasikkal. Izgalmasnak tűnnek, mint Mr. Rochester a Jane Eyre-ből, aki nem tudni, mit rejteget a padlásszobában és regénybe illő az is, hogy napokra vagy hetekre eltűnik az illető, mint Mr. Darcy a Büszkeség és balítéletben és a Bridget Jones naplójában (csak a valóságban általában nem azért tűnnek el a férfiak, mert a legnagyobb titokban a közös jövőn dolgoznak, hanem mert magasról tesznek a másikra).

Szerb Antal, Joy szakértője

De ahogy azt Szerb Antal is megállapítja viccesen A világirodalom történetében, amikor a Jane Eyre-ről ír: „Rochester titokzatos, olyan titokzatos, amilyennek a szenvedélyes és az életet kevéssé ismerő nőírók látják a férfit. (A nőt a szenvedélyes férfiírók látják titokzatosnak.) A regényhősök titokzatossága, így Rochesteré is, általában könnyen megoldható: az a titkuk, hogy nem szeretik a hősnőt. Ez az, amit a hősnők általában nem szoktak megérteni.” Ezt a kiábrándító titkot nemcsak a klasszikus és a hollywoodi írók szeretik romantizálni, hanem a mezei önmarcangolók is.

Pedig annyira egyértelműek a jelek: az érzelmileg elérhetetlen férfi nem szeret kettőtökről beszélgetni, ha ígér is valamit, általában homályosan teszi, ködösít, és sosem mondja ki nyíltan, hogy veled szeretné leélni az életét (ha mégis ezt mondaná, a tettei nincsenek összhangban a szavaival). Te arra fogod, hogy tipikus, kemény macsót találtál, aki nehezen nyílik meg, de a szíved mélyén tudod, hogy valójában nem kemény, hanem gyáva, mert behúzza a fülét-farkát, amikor az érzéseidről, az álmaidról vagy éppen a problémáidról regélsz neki. Mintha mindig nyitva hagyna magának egy kis kaput, amelyen alkalomadtán kisurranhat, és sosem engedi el magát melletted – sokszor olyan, mintha ott se lenne. Collins tovább sorolja a típusra jellemző jegyeket: nárcisztikus, csak a saját igényeivel törődik, a barátainak és a családjának nem akar bemutatni, inkább a távkapcsolatot preferálja (e-mailezés, csetelés), érezhetően feszélyezi, hogy többet akarsz belőle, mint amennyit ő adni tud. És a legrosszabb: mindezek ellenére néha elejt egy-egy érzelmi morzsát, utal arra, hogy esetleg együtt lehetnétek majd a jövőben, de aztán kis idő elteltével ismét kihátrál. Mellette képtelenség érzelmi biztonságban érezni magad, folyamatosan amiatt szenvedsz, hogy kettőtök közül te akarod jobban ezt a szerelmet, és azt várod, mikor tesz már valamit, hogy helyrejöjjön a kapcsolatotok.

Ne érezd magad gyengének vagy hibásnak, ha ilyen kapcsolatban ragadtál volna: a Los Angeles-i klinikai pszichológus, Seth Meyers szerint nagyon is erősnek és kitartónak kell

lenni egy ilyen viszonyhoz. „Aki egy érzelmileg távolságtartó férfira vár, az általában rengeteg energiával rendelkezik, csak az a gond, hogy reménytelen kapcsolatba invesztálja értékes érzelmeit. És minél többet tett már bele valaki egy ilyen értelmetlen játszmába, annál inkább elképzelhetetlennek tartja, hogy feladja anélkül, hogy megkapja, ami neki jár.” Meyers rámutat, hogy a fő probléma az, hogy a szenvedő fél egészen addig értéktelennek tartja magát, míg meg nem szerzi a fickót, és folyamatosan mentegető magyarázatokat fabrikál arra, miért is nincs vele a másik. Hozzáteszi: azt a kemény munkát, amit azért végzel, hogy a másik végre akarjon téged, fordítsd inkább magadra, és foglalkozz saját érzelmi igényeiddel

ugyanilyen intenzíven. Ahhoz azonban, hogy idáig eljuss, meg kell értened, miért vonzódsz egy elérhetetlen férfi után – és talán az is segít, ha rájössz, hogy ő mitől vált ilyen reménytelen esetté.

Majdnem szerelem volt

„Mindig olyan kapcsolatot keresünk, ami tükrözi a jelenlegi állapotunkat és azt, hogy hol tartunk a személyiségfejlődésben, önkeresésben” – állítja dr. Fayr Barkley kaliforniai pszichológus, aki az ABC és a CNN tévécsatornák visszatérő szakértője, és arról híres, hogy köntörfalazás nélkül a páciensei szemébe mondja, hol akadtak el az életükben. „Ha egy elérhetetlen férfit üldözöl, az annak a jele, hogy valójában te magad sem vagy felkészülve, hogy szoros, intim kapcsolatban élj mással – mondja. – Falakat építettél fel, mert nem akarod vállalni a kockázatot, hogy bárki bántson, nem akarsz érzelmileg sebezhető lenni.” A szerelmet sokan összekeverik a rendszeres intenzív érzelmi kiborulásokkal, mondja Barkley, és ennek legtöbbször természetesen az az oka, hogy diszfunkcionális családban nőttek

fel és nem tudják, milyen is az, amikor valaki tényleg szereti őket.

Ha valakit elhanyagoltak a szülei, és gyerekként úgy élte meg az első kapcsolatait a külvilággal, hogy a többiek nem elérhetőek számára érzelmileg, annak nehéz megtanulnia, milyen kötődni. Sokszor nem kell ahhoz még válás sem, hogy egy gyerek elhagyatottnak érezze magát: elég az emocionálisan ingerszegény környezet is ahhoz, hogy megtanuljuk, milyen az, amikor visszautasítottnak, csalódottnak érezzük magunkat. Ahogy a hasonló gyerekkort megélt Jeanette Winterson írja a zseniális, önéletrajzi jellegű Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című regényében (Park Kiadó, 2013): „Azt hittem, a szeretet veszteség.” És amíg az ember így érez, olyat keres, aki mellett átélheti azt, ami a tapasztalatai szerint a legközelebb áll a szeretethez.

Miből lesz a csodabogár?

Természetesen ez a mechanizmus általában nem tudatos: akinek az életében egymást követik a megbízhatatlan pasik, hajlamos azt szajkózni, hogy „minden férfi szemét”, miközben nem szúrja ki, hogy vannak körülötte elérhető és egészséges fiúk is. „Ha észreveszi is őket, általában az a kifogás, hogy ők túl kedvesek, túl jó fiúk, nem elég férfiasak, és nincs meg köztük a kémia – mondja Barkley, majd hozzáteszi: – Tulajdonképpen egyfajta védelem az, hogy a komfortzónánkon belüliekkel szeretnénk randizni, csakhogy ez a bizonyos

komfortzóna sokszor torzult, korlátozott, és kemény, tudatos munkába kerül a kitágítása.” És most jön a meglepetés: a szakemberek szerint az érzelmileg anorexiás férfi sem szándékosan és gonoszságból játszadozik veled, hanem mert sérült. Rengeteg oka lehet annak, hogy ilyenné vált: általában nem kapott elég szeretetet, figyelmet: sokan arról számolnak be, hogy a családjukban például nem volt szokás megölelni egymást, puszit adni a másiknak, vagy kimondani, hogy „szeretlek”. Sok érintett előtt kizárólag negatív férfimodell volt, vagy egyáltalán nem állt rendelkezésükre olyan apafigura, akire felnézhettek volna és akitől megtanulhatták volna, hogyan kell egészségesen kezelni az érzéseket.

Előfordulhat az is, hogy valamilyen trauma érte, és hogy védje magát, egyszerűen tabu számára, hogy bármilyen helyzetbe involválódjon érzelmileg. Ehhez járul még az is, hogy a társadalom arra szocializálja a fiúkat, hogy legyenek kemények, és hogy az érzések kimutatása a gyengeség jele. Mivel az érzelmileg elérhetetlen férfiakat nem bátorították arra gyerekkorukban, hogy kimutassák az érzéseiket és alig kaptak pozitív visszajelzést, egyszerűen nem fejlődött az érzelmi intelligenciájuk (szerencsére ez a képesség felnőttkorban is fejleszthető, ezzel kapcsolatban ajánljuk Daniel Goleman könyvét, az Érzelmi intelligenciát: mármint nem neked, hanem a pasinak).

Közös megegyezés nélkül

Ha ki akarsz szállni, kezdd ott, hogy nem szégyelled magad amiatt, hogy ennyi időt pazaroltál egy játszmára, engedd el ezt az időszakot, próbálj meg hálás lenni azért, hogy tanultál

valami újat, aztán koncentrálj arra, hogy elsősorban magadra kell vigyáznod. Ez természetesen azt jelenti, hogy felhagysz a várakozással, nem akarod megmenteni a másikat, még akkor sem, ha tudod, hogy valószínűleg a férfi is egy gyerekkori trauma miatt vált ilyen defektessé. Nem vagy sem az anyja, sem a pszichológusa: ha valaha változtatni szeretett volna a helyzeten és veled szeretett volna lenni, hidd el, akkor tett volna értetek. Mivel képtelen egészséges kapcsolatban élni és nem áll érdekében az sem, hogy lezárjátok a közös történeteteket (elvégre rengeteg energiát kap tőled és nem utolsósorban olyan „kapcsolatban” él melletted, ami a jelenlegi képességeit, határait nézve a maximum, ami tőle telik), ezért egyedül, magadban kell rendbe rakni ezt a búcsút.

Seth Meyers pszichológus azt tanácsolja, hogy mindenképpen hagyj magadnak időt, és készülj fel arra, hogy nem kevés energiába kerül majd, mire felülírod magadban ezeket a berögzüléseket, egészséges lesz az önértékelésed és képes leszel közel engedni magadhoz egy olyan férfit is, akinek minden álma, hogy boldoggá tegyen. Addig is: felejtsd el A szürke ötven árnyalatát és társait, amelyekben a szerelem ereje varázsütésszerűen érett és romantikus férfit varázsol egy addig elérhetetlen fickóból, és válogass inkább a lenti filmek közül, amelyek reálisabb képet mutatnak arról, mi a különbség az igazi kapcsolat és egy megalázó játszma között.

Nézd magatokat kívülről!

Szórakoztató, tanulságos és felemelő filmek arról, hogyan szabadulj meg egy férfitól, aki képtelen elköteleződni melletted.

Amikor minden változik (2007)

Helen Hunt férje (Matthew Broderick) olyan, mint egy nagy gyerek: és nemcsak azért, mert hátizsákkal jár mindenhová, hanem mert a szex két percig tart nála és lehetetlenség

vele komoly dolgokról beszélni. Nem csoda, hogy ebből válás lesz... És szerencsére nem az a happy end, hogy mindezek ellenére újra összejönnek! Bónusz: Colin Firth és Bette Middler is ott sertepertél a halott házasság körül!

Koszorúslányok (2011)

A filmtörténet egyik legviccesebb filmjében Kristen Wiig felismeri, hogy a pasija (Jon Hamm) egy javíthatatlan, nagyképű bájgúnár, aki nem veszi őt komolyan, szóval elhatározza, hogy kirúgja, és végre a saját ura lesz. Kötelező mindenkinek, aki hosszú ideje egy nagyon helyes, de érzelmileg anorexiás férfival küzd!

Egyszerűen bonyolult (2009)

Alec Baldwin egy vidám és szerethetőnek ábrázolt nőcsábász, aki biztos benne, hogy a felesége, Meryl Streep újra meg újra megbocsát neki – hát nem! Bár Alec nagyon igyekszik, hogy rendbe hozza a házasságukat, ebben a zseniális vígjátékban győz az igazság, és Meryl az exe nélkül találja meg a boldogságot (bocs a spoilerért, muszáj volt).