Cara Delevingne "Aki meg akar felelni, annak nincs önbizalma"
A modellkedéstől rosszul van, a filmforgatásokon lázad, és bár barátnője van, férjhez akar menni. Egyesek szerint Cara Delevingne képtelen kinőni a kamaszkorból – de lehet, hogy csak ő az egyik legszabadabb ember a világon.
Porcelánfehér bőr, bájos pofi , Burberry- és Louis Vuitton-kampányok, nagyköveti pozíció
a Chanel divatháznál. Diploma az előkelő Bedalesről és Pinterest-táblára illő esküvő olyan vendégekkel, mint Alexa Chung és Keira Knightley. Jól érzed, nem Caráról van szó – hanem a nővéréről, Poppyról, akiért nemcsak a divatvilág rajong selyemkesztyűs kézzel tapsikálva,
hanem a brit arisztokrácia legzsírosabb krémje is. Ja és azt tudtad, hogy van egy harmadik
Delevingne-lány is, a szintén Disney-hercegnőszerű Chloé, aki épp most fejezi be orvosi tanulmányait, miközben második gyerekével várandós? Poppy és Chloe megtestesítik a tökéletes felsőosztálybeli ideált: azt, aminek árnyékában a morcos tekintetű, kócos szemöldökű és vadóc természetű Cara igyekezett megtalálni magát – és amit mára a háta mögött hagyott.
Bár ő is modellként indult, idén felbontotta szerződését a Storm Model Agencyvel, akik miatt 17 évesen félbehagyta a tanulmányait, és azt mondja, csak akkor vállal el divatmelókat, ha kedve lesz hozzá. Azt sem titkolja, miért döntött így: „Üresnek érzem magam, emberileg
nem lehet fejlődni semmit a kifutókon” – foglalta össze szárazon. Pedig éppen most vált minden tervező kedvencévé: Karl Lagerfeld a divatvilág Charlie Chaplinjének nevezte, és kézen fogva vonult vele a kifutón, megvolt neki a világ összes Vogue-címlapja, beválasztották
Victoria’s Secret-modellnek, sőt kétszer is ő kapta meg az Év Modellje díjat a British Fashion Awardson. De Carát ilyesmivel nem lehet lekenyerezni: bár soha nem tanult színjátszást, most épp a filmezés érdekli, úgyhogy minden karrierguru tanácsát mellőzve Hollywoodba tette át székhelyét. Nem lenne rossz ilyen nagy önbizalommal rendelkezni, mi? Ha vonz
a veszélyesen szabad élet, vagy egyszerűen csa szeretnél felhagyni azzal, hogy folyton másoknak akarsz megfelelni, akkor most eláruljuk, hogyan léphetsz Cara nyomdokaiba!
Minden a kapcsolatokon múlik?
Cara enyhén szólva befolyásos családba született: keresztapja a Condé Nast médiavállalat egyik igazgatója, keresztanyja az ikonikus színésznő, Joan Collins, nagyija Margaret hercegnő
asszisztense, de van a családban vikomt, baronett és két felmenője is polgármester volt Londonban. Kapcsolatainak köszönhetően lehetett volna bármi, ha más nem, egyszerűen modellkedő socialite, társaságbeli hölgy, mint a nővérei, de ő unta az elegáns partikat, és olyan embereket gyűjtött maga köré, akikkel jókat lehet bulizni: a legjobb barátai Jourdan Dunn, Rihanna, Georgia May Jagger és Miley Cyrus.
Ahelyett, hogy tudatosan építgetné kapcsolatrendszerét, Cara egyszerűen csak jól akarja magát érezni: önmagát hozza a meghallgatásokon, a vörös szőnyegen és a forgatásokon is, ami sok embernek bejön. Teljesen más körökben mozog, mint a családja – és ezt kizárólag saját kitartásának és magabiztosságának köszönheti.
A jó modort túl sokra értékelik
És ezt nem mi mondjuk, hanem John Green író, akivel Cara a Papírvárosok forgatásán dolgozott együtt. „Cara nem akarta az előre megírt szöveghez tartani magát – meséli Green. – Ha unta valamelyik részt, azt egyszerűen kihagyta, és esze ágában sem volt automataként működni. De én ezt a viselkedést nem éreztem sértőnek vagy gőgösnek: sőt, imádnivaló volt. Cara Delevingne nem azért él, hogy kiszolgáljon másokat vagy hogy bájologjon: és pont ezért olyan baromi érdekes személyiség!”
Guy Finley amerikai sikercoach szerint is az a legjobb, ha nem akarsz megfelelni másoknak: már csak azért is, mert ha érzik rajtad, hogy tepersz, vagy igyekszel a lehető legjobb színben feltűnni, azzal tudattalanul is azt sugallod, hogy nem vagy őszinte. „Ha erősnek akarsz látszani és megtervezed, hogyan akarsz viselkedni, azzal éppen a gyengeséged bizonyítod” – írja a szakértő. A megfelelési kényszer tehát, bármennyire is arra irányul, hogy befogadjanak,
valójában szociális öngyilkosság. Persze most nem arról van szó, hogy olyan szédülten kell viselkedni, ahogyan a folyton grimaszoló és nyelvét öltögető, hörögve röhögő Cara – hacsak nem érzed te is önmagad ilyennek legbelül. A hangsúly az önismereten, a rendszeres önvizsgálaton és furcsaságaid vagy épp a szeretni való unalmas szokásaid felvállalásán van.
10 JEL, HOGY MEG AKARSZ FELELNI, AHELYETT HOGY VÁLLALNÁD ÖNMAGAD
(Guy Finley listája)
#1 Hízelegsz az embereknek, hogy elnyerd a tetszésüket.
#2 Úgy teszel, mintha aggódnál mások jólétéért.
#3 Úgy igyekszed elkerülni a konfliktusokat, hogy bájosan csacsogsz.
#4 Csüngsz mások szavain.
#5 Igyekszel visszaigazolásokat kicsikarni.
#6 Gyakran megkérdezed másoktól, hogy haragszanak-e rád valamiért.
#7 Vadászol a kedves szavakra, bókokra.
#8 Próbálsz lenyűgözni másokat.
#9 Szeretsz pletykálni.
#10 Sokszor magyarázod a bizonyítványod.
Vállald akkor is, ha bonyolult
Carát annyira nem foglalkoztatja, ki mit szól hozzá, hogy amikor idén biszexuálisként coming outolt a Vogue magazinban, meglehetősen szabatosan fogalmazott – és ezzel nemcsak sok rajongóját, de néhány LBGTQ-szervezetet is felháborított. Azt találta ugyanis mondani, hogy bár épp egy nővel jár (Annie Clark énekesnővel, művésznevén St. Vincenttel), simán el tudja
képzelni, hogy egyszer beleszeret egy férfiba és gyerekeket szül neki.
Ez a gondolatmenet még az interjú készítőjének, Rob Haskellnek is túl bonyolult volt, aki a cikkben azzal kommentálta, hogy szerinte Cara egyszerűen csak fiatal, össze van zavarodva, és egy átmeneti fázison megy keresztül. Még tanácsot is adott a modellnek: „Meg kell tanulnia jobban bíznia a férfiakban.” Cara persze nem hagyta szó nélkül a lekezelő hangnemet, amiből süt, mennyire felsőbbrendűnek tartja az író a heteroszexualitást, és egy másik interjúban üzent Haskellnek: „A szexualitásom nem átmeneti. ilyen vagyok, amilyen, és kész.” Nem kezdett kiselőadásba a fluiditásról, a biszexualitásról, nem mentegetőzött, hogy mit hogyan értett – igen, azért, mert magasról tesz arra, ki hogyan értelmezi a szavait és milyen skatulyán keresztül igyekszik leegyszerűsíteni a viselkedését és értelmezni őt. „Stop labelling, start living” (azaz: hagyd abba a felcímkézést, kezdj el élni) – szól a lány mottója, amelyet az Instagram- és Twitter-profiljában is hirdet.
És az eredmény? Nem kellett megvédenie magát, megvédték ők mások, akik értik, miről beszélt: a Care2 petíciós oldalon közel harmincezer ember nyújtott be panaszt a Vogue ellen, amiért a biszexuálisokra nézve ilyen sértő módon közölték Cara vallomását, Anna Wintour főszerkesztő pedig nyilvánosan kért elnézést a cikk hangvételéért.
Erősnek tűnni, vagy annak lenni
Rengeteg módszert hallhattál már te is arra, hogyan kell magabiztosan fellépni: hogy melyik testtartás, melyik színárnyalat és milyen szóhasználat erősíti azt a benyomást, hogy ura vagy a helyzetnek. Cara véleménye? Az egész semmit nem ér, ha nincs mögötte valódi önbizalom.
Egy jó példa arra, milyen könnyen kibukik, hogy álca-e a magabiztosság: Carával nemrég élő videobejelentkezéses interjút készített a CBS-csatorna reggeli műsora, és a riporterek megkérdezték tőle, sok tennivalója közepette volte-e ideje elolvasni a Papírvárosokat. Akár zavarba is jöhetett volna a sértő kérdéstől (már csak azért is, mert előtte a film férfi főszereplőjével, Nat Wolff-fal úgy beszélgettek, hogy eleve feltételezték róla, hogy olvasta a film alapjául szolgáló regényt), de ő inkább szarkasztikusan így felelt: „Nem, soha nem olvastam a könyvet és a forgatókönyvet sem. Igazából csak improvizáltam.” A humortalan riporterek aztán azt kérdezgették, mitől ilyen nyúzott, miért nem válaszol lelkesebben a kérdésekre, talán velük van-e baja (amelyekre megint csak szarkasztikus és jófej válaszokat adott: „Ne haragudjatok, csak nagyon korán van, meg ti sem vagytok szimpik”), majd nevetgélve azt ajánlották neki, hogy pihenjen többet, olvasgasson, mondjuk egy kis John Greent, mire Cara megszakította az élő videokapcsolatot.
Nem mondhatja senki, hogy nem adott elég esélyt a tévéseknek, igaz? Cara úgy reagált, ahogy kell: miután a riporterek egyik poénját sem vették, és továbbra is úgy beszéltek vele, mint egy üresfejű modellel, felemelt fővel kilépett a kínos beszélgetésből. Mindezt anélkül, hogy hasonló sértegetésekbe fogott volna, vagy elkezdte volna igazolni magát – na ez az igazi magabiztosság és függetlenség jele.
Emily Nolan plus size modell, aki önbizalomnövelő workshopokat tart szerte a világon, az egyik legnépszerűbb, leginspirálóbb blogbejegyzésében azt írja, neki mindig ez a hozzáállás segített, hogy erős tudjon maradni akkor is, ha piszkálják: „A nem reagálás a legjobb reakció.
Ha felcsattansz és kifakadsz, teret engedsz a további szurkálódásoknak, de ha elzárkózol, az annak a jele, hogy nincs rád hatással mások véleménye.” És milyen igaza van: kinek van ideje olyanok mocskolódását hallgatni, akik nem érnek fel hozzád? Russell Lynes amerikai író elhíresült mondását követve: „A legméltóbb válasz egy sértésre, hogy higgadtan figyelmen kívül hagyod. Ha képtelen vagy rá, fordítsd visszájára, eltúlozva az állítást. Ha erre sem vagy képes, nevess rajta! Ha képtelen vagy nevetni rajta, valószínű, hogy megérdemelted. ”
Cara egyébként szintén így tett: a tévéinterjú után nem sokkal egy képet posztolt Instán, amelyen épp a Papírvárosokat olvassa. „Most találtam rá erre a könyvre! Zseniális!” A fotó alatt több mint egy millió lájk bizonyítja, hogy Carát akkor is értik az emberek, ha ő nem
akar megfelelni. Az önigazolás helyett inkább a munkára fordítja energiáit, amelyet bár
a saját elképzelései szerint végez, ez nem jelenti azt, hogy lusta vagy nagyképű lenne.
„Aki azt hiszi, hogy nem vagyok hálás vagy nem értékelem, amim van, nem ismer elég
jól – tweetelte júliusban, miután amiatt piszkálták, hogy bele mert nyúlni John Green szövegébe. – Nagyon-nagyon keményen dolgozom, szeretem, amit csinálok, és nem fogok bocsánatot kérni azért, mert ember vagyok.” Ebbe aztán tényleg nem köthet bele senki. A hashtaget mi már lefirkantottuk egy fecnire, és kinn van a hűtőszekrényen: „Bocs, de nem bocs.”