Az apatestű pasik védelmében

Hogy mennyit változott a világ! Ma már nem csak a daliás királyfi kategória különböző altípusait látjuk a médiában a „szexi pasi” szerepében. Úgy tűnik, hogy az egyenlőség nevében és az ízlés változásának hatására kiérdemelték a megtisztelő címet az úgynevezett „apatestű” férfiak is. Ööö, vagy mégsem?

Mackenzie Pearson

A fogalmat egy 19 éves amerikai egyetemista lány, Mackenzie Pearson tette népszerűvé, akinek a tanulmánya mára bejárta az egész világot: ebben a rövid iskolai fogalmazásban arról ír, miért is jó kicsit puhább, mackósabb pasikkal járni. A pszichológia szakos hallgató olyan férfiakról írt pozitívan, akik korábban ugyan keményen edzettek, és ez meg is látszik az alkatukon, de egy ideje már nem annyira ügyelnek az alakjukra, havi egy-két alkalommal gyúrnak csak, inkább buliznak, söröznek, pizzáznak és a plusz 8-10 kilójuknak köszönhetően kisebb sörhasat is növesztettek. A témáról szóló cikkekben szeretnek sztáros példákat is felsorolni: Jason Segel, Paul Rudd és Vince Vaughn is hirtelen az ünnepelt szépfiúk közé került. Mindez tényleg nagyon felszabadítóan hangzik első hallásra, ám érdemes kicsit jobban elmerülni Mackenzie új álompasi-típusának leírásában, mert sajnos annyira mégsem jelent újdonságot kultúránk férfiideálját illetően: sőt, még jobban megerősíti azokat a sztereotípiákat, amelyeket nem kellene.

Jon Hamm pont nem attól daliás herceg annyi ember szemében, hogy mennyi a testzsírszázaléka.

A diéta része?

Mackenzie így indokolja, miért szeret sok nő és férfi apukatestűvel járni: nem olyan nyomasztóak mellettük a mindennapok, mint egy fitt, tökéletes alkatú pasi mellett, megnyugtató érzés odabújni a puha testükhöz, jókat lehet velük enni, és végül, a másik

szebbnek érzi magát mellettük. A tanulmányban ugyan nem teszik hozzá, de úgy tetszik, ez a magyarázat arra is, miért van annyi szupervékony, sportfüggő, testképzavaros férfinak és nőnek kicsit pocakosabb vagy átlagosabb barátja: mintha az lenne a diétájuk egyik pontja, hogy „randizz kövérebbel, és vékonyabbnak tűnsz”. Érdekes, hogy Mackenzie listáján egy pont sem szól arról, mennyire vonzóak szexuálisan az ilyen fiúk: nem részletezi, milyen jó megmarkolni egy kívánatos hurkát, milyen gyönyörű egy enyhén lógó férfi mell látványa, vagy hogy mennyivel izgatóbb a kerek pocak, mint a kockás has. Sőt, inkább azt hangsúlyozza, hogy alap a sportos előélet: az ideális pasinak nyomokban emlékeztetnie kell a kívánatosnak tartott, ideális testű szuperférfira, semmiképp nem lehet kifejezetten túlsúlyos, és kiestek a körből azok is, akik soha nem fogtak a kezükben súlyzót. Fontos továbbá, hogy legyen aktív, életvidám, járjon társaságba sörözni, pizzázni, tehát, ha jól sejtem, meg tudja engedni magának, hogy hasonló színvonalon éljen, mint egy alfa.

Chris Pratt apukatestű színészként nem keresett olyan jól, mint miután beadta a derekát és hollywoodi klónná vált.

A „dadbod-mozgalom” nem szabadítja fel a férfiakat a korlátok alól, sőt megerősíti azokat: a különbség csak annyi, hogy bevezet egy másodosztályú kategóriát önértékelési problémákkal küszködőknek, de e férfitípus előtt is ugyanolyan szigorú kritériumokat állítot fel, ugyanúgy előírás rögzíti, hogyan kellene kinéznie ennek az ideálnak. Plusz: mindennek összesen az a szerepe, hogy ezeket az éppen hogy kívánatosnak tartott férfiakat eszköznek használják a nők és férfiak ahhoz, hogy jobban érezzék magukat a testükben Érthetetlen, miért tartják ezt többen a pocakos fiúk felszabadításának: el lehet képzelni annál sértőbbet, mint mikor azt mondják: „Gyere, rakd ide mellém a tohonya tested, akkor én szebbnek tűnök”?

Seth Rogan is a dad body-mozgalom arca, de a megnyilvánulásai épp azt a nézetet erősítik meg, miszerint egy apukatestű férfi mindig alacsonyabb helyet foglal el a nagy hierarchikus rendszerben.

Amíg van egy-két jó falat

Szerencsére nem mindenki gondolkodik úgy a nem-Gosling testű pasikról, mint Mackenzie és társai. Az életvidám, csillogó szemű, sörrajongó, pocakosabb, tesztoszterontól duzzadó férfiakért mindig is rengeteg nő és fiú rajongott: és nem azért, mert az ő derékméretükhöz képest a miénk keskenyebb, hanem mert Cross Fit és szelfizés helyett lehet, hogy ők inkább

főznek valami finomat, kinéznek egy jó filmet nekünk és nyugodtan lekapják a pólójukat a strandon, mert pont tojnak arra, hogy aznap nem látszik eléggé az alsó két haskockájuk vagy a bicepszen kidagadó erük. Ha mi indíthatnánk mozgalmat, azt mondanánk: teljesen mindegy, hány kiló, hány centi, milyen bőrszínű és mennyire bulizós egy férfi. Attól lesz ellenállhatatlanul szexi, ha nem egy ideált testesít meg, hanem minden porcikájában önmaga, őszintén, nyersen, meztelenül.