A Gwyneth-effektus: Mi baja van velem mindenkinek?

Van az a nőtípus, akit valamiért nem igazán csíp a többség: ide tartozik az osztály legokosabb lánya, a környék leggazdagabb csaja, az iroda legszebb nője, az aki a legjobb pasihoz ment férjhez, és az, aki fiatalon került vezető beosztásba. Röviden: a Gwyneth Paltrow-félék.

Gwyneth Paltrow-nak aztán tényleg mindene megvan, amire egy átlagos nő vágyhat: sikeres, gazdag, Oscar-díjas, a legjobb barátnője Beyoncé, a személyi edzője Tracy Anderson, a keresztapja Steven Spielberg, olyan exférjei vannak, mint Brad Pitt és Chris Martin. Ó, a listának még koránt sincs vége: van két helyes gyereke, saját lifestyle-weboldala, írt több szakácskönyvet, akkora stílusikon, hogy már hétszer szerepelt a Vogue címlapján, kollekciót tervezett Michael Korsnak, tud énekelni is, és még 41 évesen olyan gyönyörű és kifogástalan alakú, hogy bármelyik huszonéves elbújhat a háta mögött (mondjuk arra készüljön fel mind, hogy ki fog látszani valamije, mert ha eddig nem mondtam volna, Gwyneth irigylésre méltóan karcsú és izmos is).

Ó és 2018-ban egy külön neki tervezett Valentino-ruhában ment hozzá a Glee és az Amerikai Horror Story produceréhez, Brad Falchukhoz.

Gwyneth Paltrow mindent elért, amire ember vágyhat, az élete olyan tökéletesnek tűnik, mint senki másé, és ennek ellenére mégis őt választották meg a Star magazin olvasói a világ leggyűlöltebb hírességének (ami elég rémisztő hír, ha belegondolunk, mert akár Kim Dzsongunt is választhatták volna).

A jelenség elgondolkodtató, és még maga Gwyenth is azt nyilatkozta, hogy fogalma sincs, miért nem szimpatikus az embereknek. És bizonyára együtt érez vele sok olyan nő, aki hozzá hasonlóan ambiciózus és az élet minden területén a tökéletességre törekszik – miközben nehezére esik beilleszkedni a társaságba. Vajon ők csinálnak valamit rosszul? Vagy szimplán arról van szó, hogy irigyek az emberek? Tehet valamit egy hétköznapi Gwyneth Paltrow annak érdekében, hogy népszerűbb legyen? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána pszichológus szakértőnk, Faix-Prukner Csilla segítségével.

A siker, mint hátrány

Hogy jobban megértsük ezt az ellenszenvet, érdemes megnézni, kik szerepeltek még azon a bizonyos népszerűtlenségi listán. Érdekes például, hogy a szereplők két harmada nő, a tíz legutáltabb sztár között pedig mindössze három férfi van. Gwyneth még a Rihannát brutálisan bántalmazó Chris Brown-t, a feleségét megcsaló Ashton Kutchert és a minden barátnőjét megalázó John Mayert is megelőzte. Meglepő az is, hogy Kristen Stewart és LeAnn Rimes, akik szintén félreléptek, megelőzik a listán a férfitársaikat, és bekerült a top 10-be Anne Hathaway is, akinek a magazin szerint az a bűne, hogy „túlságosan igyekszik”.

„Ez egy tipikus és szemléletes példa arra, hogy a kultúránkat mennyire átitatja a rejtett szexizmus: a férfiakkal sokkal elnézőbbek vagyunk, olyankor is, ha nőkkel szemben követnek el erőszakot, vagy ha nőket sértenek meg. A sikeres, ambíciózus nőkkel szemben pedig mind a férfiak, mind a nők kritikusabbak. Mivel a mi kultúránkban a férfiak több hatalmat birtokolnak, így egy sikeres nő a férfiak szemében erre a hatalomra jelenthet tudattalan fenyegetést. A nők pedig ugyanennek a hatalomnak kulturális hiányában gyakran kisebbségi érzésekkel küzdenek. Ha kevés az önbizalmunk, hajlamosabbá válhatuk a környezetünket (főleg a hozzánk hasonló tagjait) leértékelni, hogy önbecsülésünket megvédjük. A leosztott szerepek ráadásul biztonságot is nyújtanak, így sok esetben nem vizsgáljuk felül ezeket, mivel az megrengetné a saját belső stabilitásunkat. ” – szűri le a tanulságokat szakértőnk.

A The Nation magazin újságírója, Jessica Valenti is egyetért ezzel, csak ő másképpen fogalmazott egy korábbi cikkében: „minél sikeresebb vagy nőként, annál kevesebben fognak szeretni”. Ha férfiakról van szó, még mindig szimpatikusak számunkra az olyan tulajdonságok, mint a határozottság, céltudatosság, akaratosság, mert a hatalmon lévő pasi vonzó, de egy nő akkor lesz a többség szemében szimpatikus, ha elsősorban izgató a látványa, szexis, ha ordít róla, hogy képes kielégíteni a férfiakat (mint mondjuk a férfimagazinok kedvence, Megan Fox vagy a szintén nem túl érdekes, de mutatós Jessica Alba) vagy ezek mellett még lehet humoros is (lásd Jennifer Lawrence-t, akit azóta szeretnek igazán, hogy elérte a hollywoodi álomalakot, és azt meg is villantja úton-útfélen), de az is jó, ha egy szexi nő adakozó és empatikus anyukatípus is egyben (mint Angelina Jolie, akinek ujjatlan trikójában csak úgy dagadnak a mellei, miközben árva afrikaiakon segít). Aki nem dögös, aki nem a szexepiljét használja elsősorban, hanem mondjuk az eszét vagy a finom báját, az eleve hátránnyal indul egy olyan kultúrában, ahol a nő legfontosabb tulajdonsága még mindig az, hogy szexuálisan csábító látványként szolgáljon.

Egy átlagos hétköznap reggel Gwyneth konyhájában: idillien szanaszét heverő játékok közt, egy vadi új designer ruhában makrobiotikus finomságot dob össze, miközben Mario Testino fotózza.

Túl fényesen ragyogó csillag

Gwyneth számára plusz nehézséget jelent, hogy származásánál fogva a felsőosztály tagja, és esze ágában sincs úgy tenni, mintha ez nem így lenne: kiváltságos, gazdag amerikai lányként nőtt fel producer apja és színésznő anyja mellett, és az egyik legpatinásabb (és legdrágább) New York-i lányiskolába járt, mielőtt megnyíltak volna előtte Hollywood ajtai. Online életstílus magazinjában, a Goop.com-on bepillantást is enged az ő földöntúli, elit életébe, de a legtöbb olvasó persze kiborul az olyan cikkektől, mint az „Inspiráló gondolatok az egy hónapos magdiétáról”, a „Hogyan éld túl az ünnepeket 50 000 dollár alatt”, a „Ruccanj le Rióba a gyerekekkel”, vagy „A hét kötelező darabja: az 500 dolcsis törülköző”. Az ő világában minden a minőségről, a mennyiségről, és a mérhetetlen luxusról szól: csupa olyan dologról, ami az átlagember számára mindig is elérhetetlen marad. Gwyneth viszont nem akarja beérni ennél kevesebbel: és miért is tenné? Csak az nem világos elsőre, miért számít ezzel gyűlölői szerint sznobnak és elviselhetetlennek, amikor ugyanezt a fényűző életstílust látjuk George Clooney-nál, Leonardo DiCapriónál és szinte minden nőtlen hollywoodi pasinál. „A kutatások azt mutatják, hogy a szorongás meghatározó tényező abban, miről fogalmazunk meg kritikát. Elsősorban azon a területen leszünk negatívabbak, mások sikereivel szemben, ahol mi magunk is szeretnénk jól teljesíteni, de (különösen a hozzánk hasonlóakkal összemérve) úgy érezzük, alul maradunk” ­– magyarázza a szakértő, Faix-Prukner Csilla. Azért persze nem csak erről van szó: a színésznőt nem pusztán azért érik támadások, mert túl sikeres és mert a felsőosztály elit életét éli. Mivel olyan nagy a távolság saját életünk és az övé között, ezt talán még el is fogadná az emberek többsége. De van egy olyan tulajdonsága, amelyet nehezebb lenyelni ­– és amiért tényleg a Gwyneth-félék a felelősek.

Nőiesen tökéletes

Tavaly márciusban Graydon Carter, a Vanity Fair főszerkesztője Gwyneth Paltrow-t szerette volna címlapra tenni, de a több oldalnyi anyaghoz nem csak a sztárt, hanem a barátait, családtagjait, ismerőseit és ellenségeit is meg szerette volna szólaltatni, hogy, ahogy az lenni szokott a nívós magazin sztárriportjai esetében, egy tényleg kerek, sokoldalúan bemutatott, és nem mindig teljesen pozitív, inkább árnyalt, tehát emberi sztárportré kerekedjen ki a cikkből. Eddig példátlan módon azonban a színésznő ellenkampányba kezdett, és rémülten szólította fel minden ismerősét, hogy ne merjenek nyilatkozni róla. Azóta sem derült ki, milyen titkok kiszivárgásától ijedt meg, de a lényeg nem is ez, hanem az a görcsös igyekezet, amivel igyekezett megtartani a róla kialakult tökéletes imidzset. Mert amíg a szerethető női sztárok nyíltan és nevetve mesélnek arról, mennyire imádják a gyors kaját, a béna valóságshow-kat, és beismerik, hogy a hétköznapokban ők is gyűlölnek edzeni, vagy hogy néha depressziósak, addig Gwyneth arról áradozik, milyen csodákra képes a kelkáposzta-dzsúsz és milyen jó érzés egy kiadós Tracy Anderson-óra után elmerülni egy kortárs francia verseskötetben. Az elérhetetlen és makulátlan brand, amit kiépített maga köré, úgy tűnik, kikezdhetetlen ­– és amikor egy-egy újságíró rákérdez arra, tényleg olyan tökéletes-e az élete, mint amilyennek tűnik, Gwyneth így válaszolt: „Nem, én is rengeteget dolgozom, szorongok és szenvedek, csak én nem beszélek róla.”

"Túl értékes az időm és az energiám ahhoz, hogy mások véleményével foglalkozzam."

Szakértőnk, Faix-Prukner Csilla szerint ez lehet az egyik fő oka annak, hogy hozzá hasonlóan sok köztünk élő, de mégis bizonyos területeken jobb, sikeresebb nőt nem csíp a környezete: „Nehéz azonosulni egy gyönyörű, teljesen harmonikusnak látszó homlokzattal: az ember önkéntelenül is szeretne mögé nézni, felfedezni a mélységeit, a sötétebb zugait, a szerethető hibáit, hogy közelebb érezze magát hozzá. Még egy kiegyensúlyozott, önmagával békében élő ember sem tud mit kezdeni egy olyan valakivel, aki a tökéletesség álcáját viseli, mert a maszk, bármilyen szép és barátságos is, túlságosan egydimenziós, lehetetlenné teszi a hiteles kapcsolódást. Persze ettől még nem könnyű megmutatni azt az oldalunkat, aminek elfogadása nekünk is problémát okoz, hiszen úgy érezhetjük, ezzel a környezetünk megbecsülését kockáztatjuk.” Ha számodra problémát jelent, hogy nem mered megmutatni a szerinted nem szerethető feledet, olvasd el a lenti írásunkat, ahol arra adunk tippeket, hogyan készülj fel a nagy leleplezésre. Ha viszont épp úgy érzed magad jól, ha megtartod magadnak a problémáidat, és csak kevesek előtt vállalod fel őket, akkor hallgasd meg, mit nyilatkozott Gwyneth a Red magazinnak: „Ahogy idősödöm, egyre kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. Ha engedem, rengeteg energiát elvon tőlem az aggódás, de én úgy döntöttem, hogy túl értékes az időm és az energiám ahhoz, hogy mások véleményével foglalkozzam.” Egyébként pedig ő is egész biztosan tudja, hogy a legtöbb ember nem utálja, hanem egyszerűen irigyeli őt: nyilvánvaló, hogy sokan cserélnének vele még így is, hogy ő számít a legnépszerűtlenebb sztárnak...

Ki a Paltrow-csapdából!

A három legfontosabb Hollywoodból származó tipp, ha szeretnél szerethetőbb lenni a társaságban.

1. A társalgási témára jobb, ha fel sem készülsz: persze ha valóban inspirál, beszélj az új Haruki-regényről, a pakisztáni politikai helyzetről vagy a kihalófélben lévő timáliák sorsáról. De bátran használhatod a spontaneitásod, és mesélhetsz arról is, hogyan égetted oda legutóbb a sült húst, vagy hogy mekkorát estél a kertben, miközben a kutyádat kergetted. Tehát szorongó felvágás helyett inkább mutasd meg azt, mennyire szerethetően emberi vagy néha. Ez persze nem csak a nőkre érvényes, hiszen talán tapasztaltad már, hogy neked is szimpatikus a pasi, aki hajlandó kimutatni a „gyengéit”.

2. Észrevetted már, hogy néz át mások válla fölött Gwyneth egy rakás celebpartin? Csináld másképpen: hajolj inkább közelebb az emberekhez, kapcsolódj hozzájuk úgy, hogy odafigyelsz a mondanivalójukra, majd ezt megmutathatod azzal, hogy utalsz arra, amit két perccel ezelőtt állítottak. Mindenki szereti ha figyelmet kap, és nincs annál szimpatikusabb bók, mint amikor kitűntetsz valakit az érdeklődéseddel. Egy tipp: persze ha unod a másik hablatyolását, ne játszd el, hogy rajongasz a témáért, amit felhozott. De megkeresheted benne azt, ami számodra is szerethető, tényleg tetszik! Megkérdezheted, hol tanult meg ilyen szépen angolul, megemlítheted, hogy emlékezteted egy régi kollégádra, akit nagyon bírtál, de akár egyszerűen megdicsérheted az óráját is.

3. Amikor megkérdezték a hollywoodi brandszakértőt, David Johnsont, mit ajánlana Gwyneth Paltrow-nak, amitől népszerűbb lehetne, ő így felelt: „Kár lenne, ha másképpen próbálna viselkedni, mint amilyen. Azt mondanám neki, hogy ne akarjon szerethetőbb lenni: szeresse magát, és mutassa meg szabadon másoknak is, hogy nincs vele semmi baj az égvilágon.” Röviden: tegyél magasról mindenki más véleményére!