A genderfluid generáció hőse: Miley Cyrus
Updated: Feb 11, 2019
Ugyan mitől lenne hős Miley Cyrus, amikor semmi mást nem csinál, mint a nyelvét nyújtogatja, twerkel és meztelenül, flitteres műpénisszel, kékre-vörösre festve pózol a magazinoknak? Miért pont ő tudná, hogyan kell kivívni az emberek tiszteletét, amikor mást sem csinál szemlátomást, mint egyik őrült buliból rohan a másikba és botrányosabbnál botrányosabb szettekben tölti a mindennapjait? A választ árulja el inkább a hollywoodi Paul Bozymowski, aki 2013-ban dokumentumfilmet készített a sztárról: „Miley-t az különbözteti meg a többi sztártól, hogy van humora és képes nevetni önmagán. Nagyon alapos és szellemes – magyarázza Bozymowski. – És ami miatt még kitűnik a legtöbb művész közül: hogy nem veszi magát annyira komolyan.”
Bozymowski dokufilmje Miley-ról
Tényleg ez lenne a titka annak, hogy felnézzenek az emberre? Na lássuk, mit tanulhatunk Miley-tól az érvényesülésről: és hogy miért épp a genderfluid fiatalok meríthetnek példájából erőt!
1. szabály: A munkádat vedd komolyan, ne önmagad!
A legfontosabb titkos összetevő Miley szerint a szenvedély: a teljesítményed csak akkor lesz ragyogó, ha benned is ott van a ragyogás. Dr. Gerald D. Bell, a vezetőket képző Bell Leadership Institute alapítója, akinek karrierépítő módszerét a hetvenes évek óta már harminc országban oktatják, egyetért ezzel: mindig is azt hangoztatta, hogy a lelkes munkatárs a legjobb munkatárs. Bell szerint hiába keresed a helyed egy olyan közegben, ahol nem érzel őszinte érdeklődést magadban a feladataid iránt: meg kell találnod, mi az, amit igazi örömmel tudsz végezni. És ezt Miley már kilencévesen tudta: ennyi idős volt, amikor kijelentette, hogy zenész apja pályáját akarja követni, és követelte, hogy költözzenek Kanadából Hollywoodba. Ott olyan boldog volt és annyit mosolygott, hogy a szülei (akik eredetileg Destiny Hope Cyrusnak nevezték el a lányt) elkezdték Smiley-nak (Vigyorinak) becézni: ezután kapta karaktere is a Miley nevet a Hannah Montana-sorozatban.
Miután véget ért a Disney-korszak, Miley is kinőtte a kislányos énjét: és ahogy arról az egész világ értesült, azóta őrült lelkesedéssel keresi önmagát, a saját hangját és a határait. Bár talán nem mindannyian tehetjük meg, hogy a munkahelyünkön kalapácsot nyalogassunk, bőrszínű body-ban rázzuk a fenekünket vagy rózsaszínre festett hónaljszőrrel fedezzük fel a saját világunkat (pedig mennyivel jobb lenne így!), arra megvan lehetőség, hogy bevessük a saját ötleteinket és előálljunk olyan merész módosításokkal, amelyekkel még önazonosabban és hatékonyabban tudunk dolgozni. A lényeg: ne az elismerés, tehát ne az egód simogatása legyen az első számú cél, hanem az, hogy belerakd magad a munkádba.
2. szabály: Ne takargasd a sebeidet!
Amikor megkérdezték Deepak Choprát arról, mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott, így felelt: „Az, hogy mindig tudjak nevetni önmagamon.” Chopra szerint ennek a mély önismeret és önszeretet az alapja, ehhez pedig kemény út vezet: eközben tanulod meg elengedni az állandó megfelelési kényszert, a frusztrációidat és a maximalizmust. „Ha nem tudsz nevetni magadon, nem fognak komolyan venni” – írta a karrierguru Bell is, megcáfolva ezzel azt a tévhitet, hogy annál nagyobb tisztelet övez, minél jobban játszod a fontoskodó strébert. Ha makulátlannak akarsz tűnni, gyanússá, hamissá válsz: szóval miközben komoly teljesítményt teszel le az asztalra, nyugodtan legyél olyan idétlen, amilyen a lelked mélyén vagy. Miley is így van ezzel: amikor egy tévéműsorban megkérdezték tőle, nem gondolja-e, hogy a hedonista életmódja rossz fényt vet rá, ő nagyon frappánsan azt felelte: szerinte attól nem lesz valaki rossz ember, hogy bulizni jár, ahogy attól sem lesz jó ember, hogy templomba jár. A Saturday Night Live tévéműsorban saját magát parodizálta ki önfeledten: ezzel is bebizonyította, hogy (szemben mondjuk Kim Kardashiannal, aki nem mer mosolyogni, ha fotózzák, mert saját bevallása szerint az öregíti) ő nemcsak hogy kritikusan látja magát kívülről, de tetszik is neki, amit lát, szórakoztatja és az sem zavarja, ha más vele együtt nevet ezen.
Az Insta-profilján gyakran cukorkákban megmártózva, csücsörítve csinál magából hülyét, máskor régi fotóiból készít paródiát, szándékosan szétphotoshoppolva (hatalmas, kerek fenékkel, giganagy szájjal, túlméretezett szemmel) mutat fityiszt és simán feltölti a lefekvés előtti, smink nélküli fotókat is, amelyen előnytelen hálóköntösben, viccesen pózol.
És miért jó még, ha felvállalod a hiányosságaidat és a hülyeségeidet azon kívül, hogy jobb fejnek tartanak majd? Ahogy azt Chopra is mondja: mert megelőzöd vele azokat, akik esetleg le akarják leplezni valami hibádat. Az önirónia tehát ilyen értelemben szuper önvédelmi eszköz is – és ugyan ki ne venne komolyan egy jól felfegyverkezett embert?
3. szabály: Tudd, miért csinálod!
Amikor Miley a legutóbbi VMA-gálán megnyerte a legjobb klipnek járó díjat, ahelyett hogy kiment volna a színpadra átvenni a szobrocskát, inkább kísérőjét, egy hajléktalan fiút küldte ki maga helyett. A közönség döbbenten hallgatta a szőke kölyköt, aki a hatalmas buliban kapott egy percet arra, hogy szemlesütve elmondja: rengeteg tizenéves kerül az utcára amiatt, hogy a szüleik nem fogadják el őket és bármennyire is szégyenlik, segítségre szorulnak.
Miley másfél évvel ezelőtt, a kedvenc kutyája halála után gondolkodott el azon, mihez is kezdjen az életével, mire használja a hírnevét: ekkor vált vegetáriánus állatjogi aktivistává és ekkor kezdett el szenvedélyesen foglalkozni a társadalmi problémákkal. A megjelenésével és önironikus pózaival azóta folyamatosan gúnyolja az önmagukat szexszibólumnak tartó, felszínes sztárokat, a Twitterén olyan politikusoknak szól be, akik nőgyűlölők vagy homofóbok, a koncertjein pedig nem a szokásos vékony, fehér táncoslányok láthatók, hanem színesbőrű, törpenövésű és kerekded nők, hogy ezzel is a sokszínűséget ünnepelje. Mindezek megkoronázásaként pedig létrehozott egy alapítványt, a Happy Hippie Foundationt, amivel olyan fiatalokat támogat, akikkel igazságtalanul bánnak: ezen belül pedig főleg a transznemű tinédzserekre fókuszál. Miután elindult az alapítvány, Miley elmesélte, miért érinti különösen érzékenyen a téma: egyrészt ő is gender fluidnak tartja magát (azaz nem érzi önmagát egyértelműen sem nőnek, sem férfinak), de miután hallott Leelah Alcornról, arról az amerikai transznemű lányről, aki 17 évesen öngyilkosságot követett el, és a búcsúlevélben arra kérte a világot, hogy figyeljenek oda jobban a hozzá hasonlókra, úgy érezte, őt is terheli a felelősség.
Miley 22 millió Insta-követője azóta rendszeresen értesül a társadalom peremén élő fiatalok mindennapjairól: megmutatja, hogy kik azok, akik bár egyenjogúak velünk, mégsem kapnak elég felületet arra, hogy hallassák a hangjukat. Miley-nak még mindig az a küldetése, hogy a lehető legtöbb helyen szerepelhessen, de most már azért tolja önmagát ennyire előtérbe a megbotránkoztató külsejével és viselkedéssel, hogy aztán a reflektorfényből a háttérbe vonuljon és egy önmagánál fontosabb dologra terelje a figyelmet. Míg korábban a boldogságról elég önzően nyilatkozott („Azért születtél meg erre a világra, hogy egy ember boldogságáról gondoskodj: a saját magadéról”), most arról beszélt az amfAR-gálán, hogy minden nap tenni akar valamit másért, amíg fizikailag és szellemileg képes rá. Ha te nem is tudsz alapítványt alapítani, még megtalálhatod a nagyobb cél az életedben – akár a munkádban, akár azon kívül.
4. szabály: Találd meg az egyensúlyt!
És hogy fér meg egymás mellett a féktelen bulizás, a színvonalas munka és a komoly társadalmi önkénteskedés? Miley a tudatos tervezésre esküszik. Illetve, hogy őt idézzük: „az élet az egyensúly megtartásáról szól: parti, jóga, zöldségek, még több parti, még több jóga, még több zöldség.”
A balansz akkor van meg Martha Beck amerikai író és pszichológus szerint, ha otthon érzed magad a munkádban és ha otthon is áthatja az életedet az a motivált lelkesedés (a flow), amit a munkád miatt érzel. Bár a flow fogalma Csíkszentmihályi Mihálytól származik, a magyar munkaszellemtől még mindig nagyon távol áll ez az élmény: a munkát legtöbben szükséges kényszernek érezzük, és csak a pénzt látjuk benne, pedig akár élvezhetnénk is, elmerülhetnénk benne úgy, mint gyerekként a játékban.
A flow Csíkszentmihályi szerint az az állapot, „amikor tudatunk harmonikusan rendezett, és magának a tevékenységnek a kedvéért szeretnénk folytatni, amit éppen csinálunk”. Ez a hozzállás segít, hogy könnyedén kezdj bele a munkába, és aztán elégedetten tedd le, azzal a tudattal, hogy értékesen, tartalmasan telt az időd. Nem véletlen, hogy Miley is olyan sokarcúnak tűnik, ha egymás mellé teszed az aktivista-vega-jógázó és az őrülten twerkelő énjét: a szakértők szerint olyan kikapcsolódási formát kell választanod, amiben teret kapnak a munkádból esetleg hiányzó energiák. Azt, aki monoton papírmunkát végez, azt a pörgős sport tölti fel, aki egész nap tálcával a kezében rohangál egy étteremben, az pedig valószínűleg egy nyugágyban, könyvet olvasva érzi legjobban magát nap végén. Ha kiegyensúlyozott vagy, a flow megtalál magától – ettől pedig értelemszerűen csökken a stressz-szinted, a munkahelyen kisimultabb, hatékonyabb leszel, és ami a legviccesebb: anélkül vesznek majd komolyan, hogy te azon görcsölnél, vajon mit szólnak hozzád.