A 10 kedvenc gyerekkönyvem

A Pagony.hu néhány éve felkért, hogy írjak a legnagyobb kedvenceimről. Ma már feltenném a listára Siobhan Dowd, Lázár Ervin, Sven Nordqvist, Astrid Lindgren, L. M. Montgomery, Benjamin Alire Sáenz, Meg Rossoff és Jeffrey Eugenides könyveit is, bár azt nem tudom, melyeket húznám le cserébe: egy TOP 100-as listát sokkal könnyebb lenne összeírni!

Philip Pullman: Az arany iránytű

Philip Pullman szerintem most a legnagyobb élő író. Olyan sokrétűek és bonyolultak a könyvei, hogy sosem lehet velük végezni, nem hagyják nyugton az embert. Engem például hónapokig lekötöttek, egy jó ideig nem is tudtam semmi másba belemerülni, úgy felpiszkáltak. Nem véletlen, hogy filozófusok, fizikusok és teológusok vitatkoznak teljesen elvakultan a műveiről. Hát ezeket olvassa el mindenki!

Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben

A másik nagy-nagy kedvencem Tove Jansson. Jóformán Múminvölgyben nőttem fel én is (a rajzfilmeken meg a képregényeken), a regényekkel csak később találkoztam. Nagyon tetszik ez a bohém-abszurd-tengerködös világ, a hattiwattiktól pedig halálra voltam rémülve (néha még most is félek tőlük). Ja és még annyit, hogy a múminok miatt kezdtem el svédül tanulni.

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

A legjobb Harry Potter-rész: ez még rövid volt és sűrű, fordulatos, tele izgalmas új szereplőkkel. Azt hiszem azért tetszett annyira, mert Harry itt hosszú idő után talál magának egy apafigurát, Sirius Black-et. A következő kötetekben mindig alig vártam, hogy feltűnjön, szerintem méltatlanul kevés szerep jutott neki. Amikor Rowling megölte, teljesen kiborutam: mondjuk ő biztos pont ezt akarta.

A Répa. Orosz népmese (Árva Ilona rajzaival, Móra, 1982)

Ez a kakukktojás. Fogalmam sincs, miért, de ez volt a kedvenc mesém gyerekkoromban, naponta fel kellett nekem olvasni, pedig kívülről fújtam. Anya felvette nekem magnókazettára, hogy bármikor hallgatni tudjam. Falun laktunk, néha több generáció is együtt, és a háziállatok is ugyanolyan fontos családtagnak számítottak: a kertünk meg a család jut eszembe erről a könyvről mindig.

Marék Veronika: Laci és az oroszlán

Elhatároztam, hogy nem reklámozom a Veronikát, mert úgyis mindenki róla ír, de az a baj, hogy túlságosan szeretem és minden könyvét rongyosra nézegettem kiskoromban. Az ikonikus, zöld kezeslábas, ami Lacinak van, eszméletlen menő én ilyet mindig akartam! Amúgy én is félős voltam és éjszaka persze állandóan pisilnem kellett, az oroszlán pedig a kedvenc állatom volt. Ez a könyv mindig a kedvencem lesz, gyönyörű ez a sok fekete benne!

Máté Angi: Volt egyszer egy

Erről a könyvről még nekem is nehéz beszélnem, mert kicsit olyan, mintha azt kellene megítélnem, mennyire szép a palermói Palatinus-kápolna: annyira, hogy eláll tőle a szavam. Amit biztosan ki merek mondani: Máté Angi a legzseniálisabb ma élő magyar írónk és egyedül azt sajnálom, hogy fordíthatatlanok a művei (ugyanezt a színvonalat legalábbis nem lehetne megütni, bárki is nyúlna a szövegekhez). És az, hogy a Volt egyszer egyhez Szulyovszki Sarolta készített illusztrációkat, az épp olyan csodás, mint a bizánci, arab és normann stílusjegyek találkozása Palermóban.

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Ez egy modern legenda, igazi kultkönyv, az utóbbi évek legjobb magyar gyerekkönyve szerintem, legalább százszor elolvastam már. A Penny Market és a kihűlt meg elfogyott vacsora még sokadjára is viccesek, a Baranyai-dizájn pedig nekem annyira bejön, hogy csináltattam magamnak Hálló István-másolatokat a falra.

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Volt idő, mikor természettudós akartam lenni és állatvédő, akkor állandóan Durrell-t és Jane Goodall-t olvastam. Igazából még most is szeretnék afrikai önkéntes lenni, mikor pedig előveszem Az amatőr természetbúvárt, legszívesebben azonnal indulnék biciklivel az erdőbe. A Családom és egyéb állatfajták szerintem a világ egyik legviccesebb könyve.

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsi mami

Aki tudja, milyen érzés halálos betegen egyedül maradni egy messzi kórházban (vagy csak a gyerekszobában, végtelennek tűnő kilométerekre a másik szobában lévő családtagoktól), az nagyra fogja értékelni ezt a könyvet. A főszereplő kisfiú leukémiás és a szülei egyre kevesebbet látogatják, mert nem tudnak vele miről beszélgetni. A fiú egy nővérrel beszéli meg a félelmeit és két hét alatt annyi mindenen keresztül megy, hogy végül teljes emberként tud meghalni. Okos, felemelő, szomorú és igazi életkedv-fokozó könyv.

Jeanette Winterson: Capri királya

Ez a könyv egy bomba! A szerző az egyik legizgalmasabb posztmodern-feminista brit írónő, az illusztrátor pedig olyan elvarázsolt világokat tud teremteni, hogy a képeit órákig el lehet bámulni. A történet egy önző királyról szól, akinek a szélvihar elsodorja a kincseit és a ruhájától kezdve mindene egy nápolyi mosónőnél kötnek ki. Ritkaság olyan mesét olvasni, ami egy idősebb pár lakodalmával zárul, de itt szerencsére nincsenek nádszál lányok és dióbél fiúk, csak két dagadt, boldog felnőtt!