Nagy Boldizsár
5 regényhős, akikkel rémes lenne a randi
Updated: Jul 28, 2019

Amikor a Menő Könyvek vezető szerkesztőjeként dolgoztam, kitaláltam, hogy készítsünk egy online könyvmoly YA-életmódmagazint, amiben nem csak a saját könyveinket reklámozzuk, hanem elsősorban erősítjük annak a szlogennek a tartalmát, miszerint "Olvasni menő" (és persze könyvet vásárolni is, haha).
Ha össze kellene szednem, kikért rajongtam legjobban gimis koromban (márpedig össze kell, mivel ezt a feladatot adtam magamnak), azt hiszem, hogy a szerelmes tízes toplistámon több fiktív alak szerepelne, mint hús-vér ember... De hát ki ne álmodozott volna arról, hogy Gilbert Blythe-tal, Estella Havishammel, Mr. Darcy-val vagy Franny Glasszal randevúzzon?
Vannak olyan szereplők, akiknek pár sorától könnyű szerelemre lobbanni – adjuk át a szót mondjuk Anne Shirley-nek: „A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörű barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa.” Vagy ahogy Júlia mondta (Nádasdy Ádám fordításában): „S majd ha elmegyek, vedd őt, és vágd föl kicsi csillagokra: úgy fogja díszíteni fönn a mennyet, hogy mindenki az éjszakát imádja, s a rikító Napot nem tiszteli.” Ugye milyen szép? És ne maradjon ki Mark Darcy rövidebb, de annál erősebb mondta a Bridget Jones naplójából: “Úgy szeretlek, ahogy vagy.” Hah...
Na szóval vannak ők, az ideális képzeletbeli partnerek, és vannak azok, akik bármilyen vonzóak is a regényben, valószínűleg kiábrándítóak lennének a valóságban.

Laurie, Kisasszonyok:
Már akkor is gyanús kicsit, amikor felviszed a szüleidhez, de aztán pár hét múlva megtudod, hogy összejött a húgoddal. Mekkora görény! Sebaj, neked úgyis bejött egy idősebb professzor az egyetemről, nem...? NEM! Ez a világ legkiábrándítóbb befejezése!

Estella, Szép remények:
Gyönyörű, okos és minden pórusából árad, hogy senki sem lehet elég jó neki. Elviszed a legdrágább étterembe, kocsit bérelsz és megpróbálsz nagyon előkelően viselkedni a környezetében, de úgyis tudod, hogy csak önmagadat szívatod: ez a csaj sosem lesz a tiéd. Soha. Akkor sem, ha összekapod magad és az elkövetkezendő tíz évben a karriered építed és megszeded magad több millióval. Akkor sem, ha a kritikusok nyomására Dickens végül a túl drámai befejezést kiegészítette egy happy endre utaló félmondattal.

Hamlet, Hamlet:
Hetekig agyalna azon, hová menjetek randizni, de végül annyira elmerülne a saját gondolataiban (oké, elég sok családi problémája van, szellemeket is lát és sokat gondol az öngyilkosságra), hogy el is feledkezik az egészről. Aztán egyszer csak megtudod, hogy meghalt az apád – és hogy ő maga szúrta le! Azért ne öld magad a folyóba, még helyre tudjátok hozni a kapcsolatot... ööö, vagy mégsem?

Elisabeth, Vásott kölykök:
Ez a lány olyan egzaltált és elvarázsolt, mintha nem is ebben a világban élne: neked persze pont ez jön be annyira. A randin először véres történelmi érdekességekkel szórakoztat, aztán elkezd gyerekesen piszkálódni, miközben fogalmad sincs, játékból teszi-e vagy tényleg meg akar bántani. Aztán eltűnik hetekre, nem válaszol az sms-eidre, és kezded elhinni a pletykát, hogy valójában a saját ikertestvérébe, Paulba szerelmes.

Heathcliff, Üvöltő szelek:
Az első pillanattól fogva vonzódsz ehhez a vad tekintetű, szenvedélyes fiúhoz, akit bár a legtöbben piszkálnak, ő mégis halk szavú és csak tűr. A randevún kis híján elájulsz tőle, mert mindig is bejöttek az impulzív alkatok, aztán mikor hazaérsz, tényleg elájulsz, mert azt látod, hogy megölte a kutyád. Ennél rosszabb nem is történhetne: ja de, az, hogy szó szerint belehalsz ebbe a szerelembe. Pedig mindenki óva intett a sráctól, mi?